Csupán néhány nappal ezelőtt vesztette el az utolsó esélyét is, hogy fizetni tudja a még mindig fennálló, több mint hat és fél millió forintos jelzáloghitelt. M. Andrásnak ugyanis múlt hét pénteken mondtak fel a Samsung gyárban gazdasági okokra hivatkozva. Jelenleg háromszáz forint áll a rendelkezésére, egy fél vekni kenyér, a szomszédoktól kapott zsír és néhány darab gyümölcs, amit a fáról szedett, ám ez a számlákra és a kölcsönökre édes kevés. A történet azonban nem itt kezdődik.

Nagyjából nyolc évvel ezelőtt M. András második felesége világra hozta harmadik gyermeküket, akinél a szülés után kiderült, Piere Robin szindrómás. (Piere Robin szindróma: A  Piere Robin syndroma egy komplex arc fejlődési rendellenesség. A legalapvetőbb jellemzője az állkapocs csont fejlődésének zavara, miáltal az a megszokottnál többé-kevésbé hátrább áll, így az áll (hátrafelé) lecsapott. Ezen túlmenően azonban több funkcionális rendellenesség is társul hozzá: légzési nehezítettséget is okoz.)

A szülők ezek után természetesen mindent megtettek, minden lehetőséget felkutattak, hogy gyermeküket a lehető legjobb kezekben tudhassák. Kórházról kórházra jártak, majd kiderült, a kislányt meg kell műteni. „Minden egyes étkezés előtt egy gyomorszondát kellett betenni neki. 10 hónapos korában reflux-szal műtötték és ezután már szerencsére rendesen tudott enni. Mivel több gyermekem is van, tisztában vagyok azzal, hogy mikor kell elkezdenie mászni, járni egy babának. 13-14 hónapos korában kiderült, hogy mozgáskoordinációs problémái is vannak a kislánynak, lazák az izmai. A Pető Intézetben kötöttünk ki, ahol megtanítottak minket szülőket arra, hogyan kell foglalkozni ezzel a betegséggel, de csak a Dévényi Alapítvány segítségével tudtuk olyan speciális tornákra, masszőrökhöz járatni, amelyek végül valóban hatásosak voltak. A szájzárja ugyan megmaradt, az alsó állkapcsa áll máshogy, de teljes életet tud élni.” – mesélte a 45 éves apuka a NapiászOnline-nak, aki azt is elárulta, hogy kislányát szerencsére rendes iskolába tudja járatni, aki az első osztályt kizárólag jeles eredményekkel végezte el.

A sok gyógykezelés, gyógyszer, kivizsgálás azonban még akkor is költséges dolog, ha a Társadalom Biztosítás egy részét állja – ezt a kisgyermekes, aggódó szülők tudják talán a legjobban, akik bármit képesek föláldozni csak azért, hogy gyermeküket egészségesnek tudják. M. András és akkori felesége első körben jelzálogkölcsönöket vett föl, amit mindig törlesztettek, éppen ezért sikerült azt mindig megújítani. A férj mindeközben egy hipermarket árufeltöltőjeként dolgozott, de egy kis idő elteltével munkanélküli lett. Két évig nem foglalkoztatta őt senki, ezért elvégzett egy targoncakezelői tanfolyamot, ezután pedig a Samsung gyárban kapott állást, sajnos átlagban csupán 70-80 ezer forintos havi fizetéssel. A család már sem anyagilag, sem idegileg nem bírta a megpróbáltatásokat, hiszen a tartozások csak gyűltek és gyűltek.

Volt felesége éppen két hete költözött el a tápiógyörgyei családi otthonból albérletbe, három közös gyermekükkel együtt. „Most a legnagyobb, első házasságomból született húsz éves fiammal lakom együtt, de ő sem talál munkát. Mindketten el vagyunk keseredve, pedig minden követ megmozgatunk: voltunk a munkanélküli hivatalban, küldözgetjük az önéletrajzunkat, de többet már nem tudok tenni. Már minden eladtunk, amit el lehetett, élő rokonok pedig nincsenek. Egy-két nap és kikapcsolják az áramot, az összes élelmiszerünk pedig nem elég arra, hogy akár egy napig is kihúzzuk.” – mesélte könnyeivel küszködve az apa, aki nem csak idegileg rokkant bele az elmúlt évek viszontagságaiba, de második házassága is tönkrement és a gyermekei is megérezték a nélkülözést.

A NapiászOnline tisztában van azzal, hogy nem tud mindenkin segíteni, most mégis arra kéri olvasóit, lágyuljon meg a szívük. Mindenféle segítséget és felajánlást szívesen és nagy köszönettel fogadunk a media@napiaszonline.hu e-mail címre, amit azonnal továbbítunk M. András felé.