A legújabb brit sikk megköveteli, hogy hordjon a férfi tweednadrágot hózentrágerrel, hallgasson jazzt, miközben a bajuszát pödörgeti, vesse meg a tömegkultúrát, és a fogyasztói társadalmat. A 40-es évek ideái még mindig élnek a mai dandy-k körében. 

Johnny Vercoutre, egy angol chap szenvedélyesen gyűjti a negyvenes éveket idéző tárgyakat.  Lakásának dekorációja tökéletes korhű másolat. A földszinten található, kifejezetten az ötórai tea elfogyasztását preferálja a Time For Tea teaház. A férfiak bajuszt viselnek, a nők pedig fűzőbe szorítják bájaikat. A klasszikusok az 1930-as évekből való lószerszámokban és iránytűkben gyönyörködnek. Közülük senki sem merészel az utcára lépni tökéletesen fésült frizura, és hajzselé nélkül. Johnny-nál megtalálható egy mentőautó is abból az időből. Mindenki csodájukra jár, amikor korabeli bőr motoros ruházatot, és pilótasapkát öltenek, és ezen ruházatban régi motorjukra pattannak.

Johnny, és barátai egy másik világban élik életüket. A férfi bevallja, sokan kicsúfolják, hiszen a 40-es évek nagyszüleink korát idézik. A ma embere pont az öregszülők korlátok közé zárt világát fogadja el a legkevésbé. A dandy-k hisznek az örök értékek tartósságában, mint a Cricket, a gin-tonik, a pipázás, vagy az asszonyok szórakozása; a kötés.  A felgyorsult fogyasztói társadalom sem tesz jót a jövőnek. Minden, amit a 60-as évek előtt gyártottak sokkal tartósabbnak bizonyult. „Ha most veszek kézbe egy régi kenyérpirítót, nagy sansszal még mindig működik. És ha nem lennének a szigorú elektronikai szabályok/módosítások, talán még az unokáim is használhatnák.”

Mindezen tárgyi dolgok mellett az új sikk nem csak esztétikai hóbort; 1939 és 49 között a dolgok kellemesebben, kifinomultabban és intelligensebben működtek. Az emberek ismerték a tisztelet fogalmát és moralitással is rendelkeztek. Az efféle nyugatról hozott kultúra mellett valóban nehezen fér meg a kelet, és Amerika térhódítása.

A Time For Tea-ben havonta egyszer jazz estet tartanak. A muzsikát régi lemezjátszó szolgáltatja kopott korongjaival. Mindenki táncol, szigorúan párokban. Az elsőnek felkért hölgy a mulatság egésze alatt kitűntetett figyelmet érdemel - és kap is. 

(Le Figaro magazine, 2011. 04. 22.)