"21 óra van, jó estét kívánok! Szalóczy Pál vagyok a Kossuth Rádió híreivel..." - legtöbbször így, vagy épp a metró következő megállójának közlése közben találkozunk az ntv1.hu legutóbbi riportalanyával. Szalóczy Pál már évtizedek óta a mikrofon rabja, de vajon mi minden változott a szakmában ezidő alatt? "A negyven év alatt jelentős változás ment végbe a rádiózásban. Én annak idején egy olyan helyre jöttem, ahol a rádió még egyeduralkodó volt, ugyanis akkor a televízió gyerekcipőben járt és rajtunk kívül műs rádió sem létezett. Minden rádiós olyan országos ismeretségű ember volt mint most a legnagyobb médiaszemélyiségek. Akkor mindenki ezt hallgatta, ezért nem volt nehéz megismertetnie az embernek magát!" - emlékszik vissza az ntv1 riportjában Szalóczy Pál, akit nem csak a túl nagy média zaj zavarja.

A Magyar Rádió hírolvasója nehezen barátkozik meg a fejlett műszaki eszközökkel és számítógépekkel, amiket ma már a munkája során szinte minden másodpercben használnia kell. "Most itt ülök, de közben a számítógépről megy az adás és nekem nem kell megszólalnom, csak akkor, ha híreket mondok. Ma már csak én vagyok élő, a többi műsort előre felveszik, sőt van, hogy én magam is előre konferálok fel egész hétre szólóan műsorszámokat. Megmondom őszintén, hogy én nem szeretem ezt a fajta rádiózást. Én azt az élő rádiózást szerettem, amikor ott és akkor tálaltuk a műsorokat! Sokkal másabb hangulata volt a megszólalásnak mint most, amikor egy hétre előre bekonferálok műsorszámokat egy gépbe..." - taglalja Szalóczy Pál, aki a legjobban azt fájlalja, hogy sokszor azt sem tudja, hogy mit konferál fel. A rádiós azt is megmutatta az ntv.hu riporterének, hogy hogyan kell használni a stúdióban található műszaki eszközöket, sőt még a köhögő gomb rejtelmeibe is beavatott.

A stúdió bemutatása közben Szalóczy Pál azt is elmesélte, hogy mégis hogyan keveredett a mikrofon mögé. "Igazság szerint egy későn érő típus voltam, aki még 18 éves korában sem tudta, hogy mit írjon be az iskolai pályaválasztó kérdőívbe. Rengeteg dolog foglalkoztatott, de végül talán az döntött, hogy a televíziózással már 17-18 éves koromban szembesültem. A rádió hirdetett egy rádióbemondó meghallgatást én pedig úgy gondoltam, hogy ezt meg kell próbálnom. Sok száz jelentkező közül végül öten kerültünk be egy tanfolyamra, ennek végén pedig ketten kerültünk felvételre. Ekkor lettem a negyven éves rádiós múltam első éves rádiósa!" - magyarázza az ntv1.hu riporterének a rádiós, aki teljesen véletlen keveredett erre a pályára.