N. Lajos gyermeke beteg lett, nagyon fájt a foga. Felöltözött, berakta gyermekét a kocsiba, és elindult a kerületi SZTK-ba, hogy gyermeke fogát megvizsgálják. Ám a kerületi szakrendelő nem tudta fogadni, mert nem volt rendelés. Mivel a kis lurkó foga elviselhetetlenül fájt, javasolták, hogy keressenek fel egy magánorvost. Ajánlottak is egy állítólag nagyon kedves hölgyet, T. Juditot.

 

Az apuka fogta magát és elment a magánrendelőhöz. Az doktornő pont akkor érkezett meg, a hatalmas, több tíz milliós villához. Lajos odament, bemutatkozott és mondta, hogy: „Ne haragudjon, tudom ,hogy nem jelentkeztünk be, de a kisfiam foga nagyon fáj,és önt javasolták. Bármilyen költséget kifizetek, csak ne szenvedjen szegény! Tud segíteni?”

 

Erre az orvos - akinek jobb esetben az lenne a dolga, hogy gyógyítson - de egyébként sem hagyunk egy gyermeket szenvedni, a következőt válaszolta:

 

A szülő nem tudta, jól hall-e. Ezért a félreértések végett, újra belekezdett:

 

„Maga nem érti, nem vagyok állat! Ennem kell, utána meg sietek dolgomra" - jött az újbóli elutasító válasz.

 

Erre a gyermek, aki semmit nem értet a történtekből, megkérdezet Apukáját: „Apu! A néni azért nem segít, mert állatorvos?”

 

N. Lajos, erre már nem tudott mit mondani. Annyit kért a doktornőtől javasoljon maga helyett mást. Ám T. Judit nem javasolt senkit, hanem közölte, hogy egy kis közeli faluban lesz délután magánrendelése, akkor keressék fel. És elment.

 

 

Ez a kis történet sok kérdést felvett. Vajon megvizsgálni egy gyereket, belenézni a szájába, esetleg fájdalomcsillapítót adni neki, mennyi ideig tarthat? 5-10 perc? Miért nehéz ennyi időt egy betegre szánni? Még akkor is, ha nem volt bejelentve. Fontosabb az, hogy az orvos egyen, mint ellásson?

Vajon egy orvos, aki arra esküdött fel, hogy gyógyít, hogy juthat odáig, hogy nem érdekli egy gyermek fájdalma? De, még ha nincs jó napja – mert lehet, emberek vagyunk – akkor is, nem szabad hagyni, hogy ennek egy beteg igya meg a levét…

Nem az a normális, hogy ha valaki bajban van és segítséget kér, ha tudunk, segítünk? Hát, úgy látszik a mai Magyarországon nem… fontosabb az, hogy a bendő tele legyen! Csak az a kérdés, ilyen mentalitással hova jutunk?

 

Ezzel a cikkel nem általánosítani akartuk a mai magyar orvosokat. Vannak nagyon rendes és segítőkész doktorok is. Csak megszerettük volna mutatni a másik oldalt is, hátha tanulunk belőle!