Felsorolni híres japánokat valóban nem könnyű dolog. Talán kezdjük Kenzoval, akinek a neve nem először jut az ember eszébe, amikor világhírű kreátorokról esik szó. Aztán ott van Yoko Ono neve, ami nagyobbat szól. Vajon zúgolódik a népség Hayao Miyazaki hallatán? Egyik kis ösvény sem járható, ha japán hírességre kell gondolnunk.

A modern japán bulvár tényleg csak a szomszédos országaikban ismert. Ha esetleg Paris Hilton japánnak született volna, biztos, hogy a hazai popkultúrát behozza Európába és Amerikába.  Íme, néhány híresség, aki megfordult e távoli országban, hogy felfedezze a világ ottani zaját. A Black Eyed Peas a katasztrófa előtt forgatta ott a klipjét. Clint Eastwood pedig egyik filmjét terjesztette. Ha japán sztárokat nem is, mangákat, és videojátékokat biztosan ismerünk.

Ám a lakosok sosem olyanok, ahogy a nyugati (n)agykönyvben meg van írva.  A japán kultúrát nyilván nem ismerjük kristálytisztán, és ami városaikkal kapcsolatban az ember eszébe jut; az a számos katasztrófa, cunami szó, és a nukleáris tragédiák. Annak ellenére, ami egy hete megy Japánban, a lakosok példamutatóak békéjükkel, türelmükkel, emberségükkel. Ez az általános reakció a társadalomban, az oktatásban és a médiában. Nincsenek zavargások az utcán, nem jelentek meg szélsőséges irányzatok, nem lepték el a várost aberráltak. Tehát nem mondhatunk semmi rosszat a népre, akikhez az Apokalipszis megérkezett.