Egy francia kutatócsoport ezen hipotézist állította fel; „A fogyókúrázó túlsúlyos nők agya gyorsabban forog, mint a fogyásért semmit sem tevő társaiké.” A teória bebizonyításához a tudósok olyan állatot választottak kísérleti alanynak, ami a leginkább hasonlít az emberre; disznót. A mindenevő állat emésztéssel kapcsolatos agy,- és szívműködése igencsak hasonlít a miénkre. A vizsgálat során a kutatók emberi táplálékot adtak az átlagos súllyal rendelkező törpemalacoknak. A 17 állatból 7 „nyugati táplálkozást” folytatott; korlátozás nélkül kaptak zsírban és cukorban gazdag kalóriabombákat. 2-3 hónap alatt az állatok 45 kilóról 110 kilóra híztak fel - magyarázza David Val-Laillet neurológus, etológus. A kutatók megfigyelték, hogy az elhízott állatok agyműködése sokkal lassabb egészséges társaiknál.  Az agy kevesebb oxigénhez jutott hozzá, az állandó „íz-igény” miatt, hiszen ez az egy fő gondolat mozgatta az agykérget. Az állatok folyamatosan tápanyaggal tömték magukat, hiszen az ízek tartották fent a folyamatos elégedettségérzetet.

A kórosan elhízott emberek szervezete is megszokta, hogy folyamatosan tápanyaghoz jut. Az agy elégedettség érzését az ízek biztosítják, így nem is néz más örömök után. Ezek alapján talán érthető, miért is lengi be a folyamatos „falhatnék” a kórosan elhízottakat. Az evés okozta gyönyör nem az ízek élvezetét jelenti; hanem a megszokást. Viszont a néha tápanyagtól megfosztott agynak egyéb módot kell keresnie, hogy örömforrásokat tudjon előállítani a szervezet számára.

A szenvedélybetegségektől való megszabadulás két legszélsőségesebb módja közül az egyik; tudatosan átprogramozni a beteg gondolkodását. Miután egyéb megelégedettségek után néz, az agy is meg fogja szokni, hogy a boldogsághormonokat már nem az ízek generálják. De más mód is létezik; elektródákkal sokkolni az agyműködést, ez az a módszer, amivel a Parkinson kóros betegeket is kezelik.