Az így kimutatott létminimum nem jelent feltétlenül szegénységet, hanem egy olyan jövedelmet, amely lehetővé teszi az alapvető szükségleteken túli igények kielégítését is. A hivatal becslései szerint e számított értéknél alacsonyabb jövedelemből élt 2010-ben a lakosság 37%-a.

A létminimumértékek meghatározásának 2010. évi, 1741 háztartást felölelő állománya 519 ezer háztartást, ezekben 1 millió 193 ezer személyt, havi átlagban 75 milliárd 828 millió Ft fogyasztási kiadást reprezentál. Mindezek alapján az egy hónapra vonatkozó átlagos létminimumérték 146 ezer Ft/háztartás volt. A háztartások, amelyek adatai ezeket az átlagos létminimumértékeket adják, a társadalom e szinten élő háztartásainak összességét képviselik. Közülük 985 aktív, 688 nyugdíjas és 68 egyéb inaktív háztartás, más metszetben tekintve 538 egyedülálló személy, 710 több személyből álló, gyermek nélküli háztartás, 282 egy-, 163 két- és 48 három- vagy annál többgyermekes háztartás. Közös bennük az élelmiszer-fogyasztási kiadásuknak a normatíva értékösszegéhez hasonló nagysága.

E háztartások személyes kiadásaik 31,3%-át költik élelmiszerre, s csaknem ugyanennyit fordítanak lakásfenntartási kiadásokra, mely utóbbinak több mint felét háztartási energia vásárlására. Egyéb fogyasztásukról elmondható, hogy kiadásaik csaknem 8%-át a közlekedésre fordított összegek teszik ki, egészségügyre, testápolásra 7,3%-ot költenek, míg telefonálásra 5,6%-ot. Ruházkodásra 3,6% jut, oktatásra, művelődésre pedig 4,4%. Tartós javak vásárlására átlagosan 1,4%-ot fordítanak az összes személyes kiadásokból.

A háztartásonként átlagosan 146 ezer Ft nem lehet egyaránt érvényes egy kis és egy nagy létszámú háztartásra, de ugyanúgy a fejenkénti 63,6 ezer Ft-os átlagérték sem. A differenciáláshoz a nemzetközi statisztikai gyakorlatot szem előtt tartva fogyasztásiegység- kulcsokon (ún. ekvivalenciaskálán) alapuló számítást használunk. A számítás lényege, hogy a háztartás első felnőtt személyét egy fogyasztási egységnek tekintve a háztartás többi személye egynél kisebb egységet képvisel, hiszen a háztartásnak számos olyan kiadása van, ami nem függ a háztartástagok számától, vagy ha van is összefüggés, az nem lineáris.

Fogyasztási szükségletének megfelelően az aktív korúnál valamivel kisebb egységet képvisel a kisgyermek és az idős személy. Mindezek alapján a háztartás nagysága - a fogyasztás szemszögéből - jellemezhető a fogyasztási egységek számával.

Az 1741 háztartásból álló sokaság - a létminimum-számítás háztartásállománya - 963 ezer fogyasztási egységet képviselt, ennek az adatnak és a háztartások előbb idézett havi 75 milliárd 828 millió Ft-os kiadási összegének egybevetéséből következően hányadosként adódott az átlagos érték. 2010-ben a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 78 736 Ft volt.

A tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 2,90 x 78 736 Ft = 228 334 Ft-nak felelt meg. E háztartásban az egy főre jutó átlagos létminimumérték 57 084 Ft volt. A különböző háztartástípusokra érvényes egy főre számított értékek 2010-ben a 64 ezer Ft-os átlag körül, a 48 ezer és 79 ezer Ft közötti sávban szóródtak. Az 1-2 személyes háztartások egy főre jutó értékei az átlagosnál nagyobbak, míg a többszemélyesekre kisebb értékek jellemzőek.

Ez természetesen abból következik, hogy az utóbbiak esetében a rugalmatlan kiadások több személyre oszlanak meg, továbbá, hogy a kisgyermekek fogyasztása - globális összegét tekintve - a felnőttekénél kevesebb. Az egyes háztartásokban a létminimumérték és élelmiszer-normatíva hányados 2,67-3,76 között mozog. A legmagasabb értékek az egyszemélyes háztartásokra, a legalacsonyabbak az 5 fő felettiekre jellemzőek.

Jelentésében a KSH is kiemeli, hogy Az így kimutatott létminimum, amely a fogyasztáson alapul és abszolút küszöbnek felel meg, nem az egyetlen - és a gyakorlatban nem is a leginkább használt - küszöbérték, tekintettel arra, hogy ez nem jelent feltétlenül szegénységet, hanem egy olyan jövedelmet, amely lehetővé teszi az alapvető szükségleteken túli igények kielégítését is. Becslések szerint e számított értéknél alacsonyabb jövedelemből élt 2010-ben a lakosság 37%-a.

Az Európai Unió összehasonlításaiban a jövedelmi alapú, relatív megközelítés az elfogadott. Ennek során a tagországok az ún. OECD2-ekvivalencia skálát alkalmazva a mediánjövedelem 60%-ában határozták meg a jövedelmi szegénység küszöbértékét. (OECD2 fogyasztási egységkulcs: az első felnőtt 1, minden további felnőtt 0,5, a 14 év alatti gyermekek pedig 0,3 egységet képviselnek.) Ennek értéke 2009-ben Magyarországon egy fogyasztási egységre számítva 59 599 Ft/hó volt, ennél alacsonyabb jövedelemből a népesség 12,4%-a élt. A hazai társadalmi/szociális juttatási rendszer - a fentiektől eltérően - az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét veszi alapul, mely összeg 2008. január 1-je óta 28 500 Ft.