A kutatók megállapításaikat a gyapjas mamut hemoglobinjának vizsgálatából vonták le. A vérben lévő hemoglobin fehérje feladata, hogy az oxigént a test sejtjeihez szállítsa, a hideg azonban általában gátolja azt a képességét, hogy leadja az oxigént. A kutatók három, több tízezer éve élt szibériai mamut DNS-molekuláiból származó, hemoglobint kódoló gének felépítését határozták meg.

A megállapított DNS-szekvenciát eztán RNS-molekulává alakították át, majd beillesztették egy E. coli baktériumba. A baktérium ezután hitelesen legyártotta a mamutfehérjét."Az eredményként kapott hemoglobin molekulák nem különböznek attól, mintha visszamentünk volna az időben és vérmintát vettünk volna egy valódi mamuttól" - magyarázta Kevin Campbell, a kanadai Manitobai Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője.

 Az "újraélesztett" mamutfehérje elemzésekor három eltérést találtak a hemoglobin molekulában, ezek nagyon alacsony hőmérsékleten is lehetővé tették, hogy a mamut vére eljuttassa az oxigént a sejtekhez. A genetikai alkalmazkodás nélkül a mamutok több energiát veszítettek volna télen, így több táplálékra lett volna szükségük.

A gyapjas mamut és a mai elefántok ősei az egyenlítői Afrika környékéről származtak, 1,2-2 millió évvel ezelőtt azonban a mamutok egy része északra vándorolt. A tanulmány szerzői szerint a mamutok most megtalált genetikai specializációja tehette lehetővé, hogy a hidegebb környezethez alkalmazkodni tudjanak.