A 2010 júniusában kezdődött büntetőperben az ügyészség négy, - 2003-ban, 2006-ban valamint 2007-ben történt - otthonszülés kapcsán emelt vádat többek között maradandó fogyatékosságot eredményező foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége, valamint halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt. Az otthonszüléseknél bábáskodó Gerébet október elején vették őrizetbe, miután egy újszülöttet a mentőknek kellett újraéleszteniük Budapesten. A keddi tárgyalási napon bilincsben vezették a Fővárosi Bíróság termébe Geréb Ágnest, aki hosszú fekete kabátban, összefogott hajjal, láthatóan kimerülten lépdelt őrei után. Dr. Cserni János bíró, a tárgyalás kezdetén örömmel konstatálta, hogy a vádlotton jóval kevesebb a bilincs, mint legutóbb. Az előző tárgyalási napon ugyanis még a lábán is láncok voltak a szülésznőnek. A szakértői vélemények után tanúk meghallgatásával folytatódott az eljárás. Elsőként G. István mentőst szólították a pulpitusra, aki az öt vádlott közül csupán Geréb Ágnest ismerte fel, „őt is csak a televízióból”. Azt a másodrendű vádlottat, K. Ágnest, aki a szülést azon a bizonyos napon levezette, viszont nem. A szóban forgó 2007 nyarán történt esetre csak nagyon homályosan emlékezett a férfi, olyannyira, hogy a bíró elmondása szerint teljesen mást vallott most, mint annak idején a nyomozati vallomás megtételekor. A mentős elmondása szerint egy kelenföldi lakáshoz hívták ki őket. A hívást azonban nem úgy kapták, hogy lakásban történt szüléshez kell kivonulniuk, így nem is volt köztük mentőorvos, aki szakszerűen el tudta volna látni a kismamát. Odaérkezésük után így újabb kocsit kértek a mentőszolgálattól. A segélykéréskor azt mondták, hogy szülés utáni vérzés lépett fel, ezért történhetett meg, hogy a félreinformált mentősök végül nem voltak felkészülve arra, ami a lakásban várta őket. A vallomás végén szembesítésre is sor került: K. Ágnes azt mondta, „meg mertem volna esküdni, hogy soha életemben nem láttam Önt”.

A szünet után a némi késéssel megérkező P. Szilviának kellett a tanúk padjára állni. Ő már mindenkit felismert az öt vádlott közül. A szociális munkásként dolgozó anyuka elmesélte, harmadik gyermeke 2006 októberében született, otthon. Elmondása szerint azért döntött az otthonszülés mellett, mert előző két gyermekét kórházban hozta világra, és rossz tapasztalatokat szerzett. K. Ágnessel a szülés előtt megbeszélték, hogy ha Szilvia úgy érzi, eljött az idő, telefonon értesíti a nőt, aki egy órán belül meg is jelent a lakásban. A tanúvallomás közben mintegy hangulati aláfestésként egy csecsemő sírt rendületlenül a tárgyalóterem előtti váróban, Cserni bíró ki is szólt a hangosbemondón keresztül, hogy távolítsák el a gyermeket, mert nagyban zavarja a bíróságon folyó munkát. A tanú ezek után azzal folytatta, hogy a szülés rendben zajlott, csak pozitív emlékei vannak az eseményről. Kislánya megszületése után Szilvia erősen vérezni kezdett, ezért K. Ágnes azonnal mentőt hívott, lefektette az ágyra, és infúziót kötött be neki. A mentő kiérkezése után az édesanya kórházba került. Az ügyésznő kérdésére elmondta, rossz kórházi tapasztalatait az okozta, hogy első gyermeke születése közben úgy érezte, teljesen magára hagyták, és bár előzetesen kifejezett kérése volt, hogy ne kapjon epidurális érzéstelenítést, ezt a szülés közben mégis beadták neki. „Második gyermekem születésekor pedig egyértelműen azt éreztem, hogy nem a maga útján halad a dolog. Egy vizsgálat után burokrepesztést csináltak, és megindították a szülést, ám a mai napig nem értem, miért volt rá szükség”, sorolta rossz tapasztalatait Szilvia. A szülés előtt felkészítő tanfolyamra járt Geréb Ágneshez, és már itt felvilágosították arról, hogy ha bármi probléma merülne fel az otthonszülés folyamán, azonnal hívják majd a mentőket. K. Ágnes így is tett, amint Szilvia vérezni kezdett. Elmondása szerint a kórházban végig „gyerekgyilkosként” bántak vele, intenzív osztályon tartották a kislányt, pedig Szilvia szerint ezt semmi nem indokolta, és tíz napig nem engedték ki őket, holott mind ő, mind pedig a kislány hazamenetelre alkalmas állapotban volt. A tanfolyamon nem győzködték arról, hogy az otthonszülés mellett döntsön, fizetni sem kellett az előkészítőért, önkéntes alapon ment: aki támogatni kívánta a Napvilág Születésház alapítványát, fizetett. A szülés levezényléséért szintén nem kért pénzt K. Ágnes.

Szilvia férje, R. Krisztián is tanúskodott kedden. A szintén szociális munkásként dolgozó férfi vallomása teljes egészében megegyezett a felesége által elmondottakkal: a vádlott azonnal hívta a mentőket, amint felesége vérezni kezdett, bekötötte az infúziót, a szülést előkészítő tanfolyamon (amin feleségével együtt ő is részt vett) senki nem akarta őket az otthonszülés irányába befolyásolni. G-L. Eszter a Napvilág Születésházból ismeri Geréb Ágnes, elsőrendű vádlottat, 2007 folyamán többször is felkereste az általa szervezett előkészítő tanfolyamokat. Elmondása szerint a tanfolyam nem csupán azoknak szólt, akik az otthonszülésre készültek. Befolyásolás szerinte sem történt,  „többen voltak a résztvevők közül, akik a tanfolyam végén úgy döntöttek, inkább otthon szülnek. Ezek közé tartozom én is. Ebből semmilyen probléma nem volt”, fogalmazott a tanú. D. Jenő, a Szent János kórház szülész-nőgyógyásza volt a következő a sorban, aki egy csecsemő halálával végződő 2007-es eset kapcsán tanúskodott. Azon a bizonyos szeptemberi estén a kórházban volt éjszakai ügyeletes beosztásban, mikor is hívás érkezett az Országos Mentőszolgálattól, hogy egy vállelakadásos vajúdó nőt szállítanak be az osztályra. Sz. Hajnalkával hajnali 5 órakor érkezett meg a mentő. A magzat feje ugyan kibújt, de nem volt szívhang. Az orvos ezután gátmetszést végzett, és újraélesztették a magzatot, közel 45 percig, sajnos eredménytelenül. Az orvos bírói kérdésre elmondta, 23 éve dolgozik a János kórházban, de vállelakadásos esettel még nem találkozott. Arra a kérdésre, ha a komplikáció nem otthon, hanem a kórházban történik a vajúdó anyukával, kiküszöbölhető lett volna-e a vállelakadás, a doktor azt mondta, mindenképpen: hiszen vagy császármetszést, vagy gátmetszést végeztek volna. A tanúvallomás közben Geréb Ágnes több kérdést is feltett a doktornak, többek között arra volt kíváncsi, hogy a gátmetszés szükségességét vajon külföldi szakirodalomban is olvasta-e, vagy csupán a magyar könyvekből és előírásokból tudja, hogy mikor kell a beavatkozást elvégezni.

A tárgyalás csütörtökön folytatódik a Fővárosi Bíróságon.