Miközben egyre többeket tölt el mélységes aggodalommal és félelemmel a hétköznapjainkat átjáró verbális és tettleges agresszió, a már sorozatosan emberéleteket is követelő rasszizmus, addig sokan még (vagy sokan már) nem mernek nyíltan kiállni a folyamat megállítása érdekében.

A hallgatagnak nevezett többség viszont továbbra is néma. A kárörvendés, az egyelőre még óvatos cinkosság, a közöny és a félelem csendjei egymásba mosódnak. Mesebeszéd, hogy egy ilyen kiélezett helyzetben a hűvös rezignáltság megfelelő válasz. A történelem már többször bizonyította, hogy ez tragikus tévedés. A némaság mindig az erőszaktevőt bátorítja.

Tiltakozni és demonstrálni, vagy hallgatni? Amikor az emberi jogok bármelyike sérül, ez a demokraták vízválasztója. Ma mindenkinek fel kell emelnie a szavát, aki véget akar vetni a közéletünkben elhatalmasodó erőszakáradatnak, aki képes és kész európai módon gondolkodni. Az ügy melletti elkötelezettségemet magam is szeretném kifejezni azzal, hogy jelen leszek a Szent István parkban.

Azt szeretném, ha a szombati tüntetésen nagyon sokan lennénk ott. Gyakran hangsúlyozom, hogy fővárosunkat élhetőbbé kell varázsolnunk, most viszont azért kell összefognunk, hogy Budapest újra a békesség városa lehessen. Ezért hívjunk és bátorítsunk a részvételre minden igaz embert!