A 25 éves Tamás, MC nevén „Indiana” 7 éve űzi ezt a műfajt, ott van a legtöbb versenyen, a közönség ismeri, szereti, a fiatalabbak szemében már szinte legendának számít. Elmondása szerint a helyszíni szövegalkotáshoz komoly koncentráció kell és speciális memória, ahol a rím- és szinonimapárok elraktározódnak – amíg az előadó elmond egy mondatot, figyelmét megosztva innen keresi ki a következőt. A kulcs persze itt is a rengeteg gyakorlás, de nem egyedül, mert úgy nem lehet fejlődni, hanem inkább a hasonlóan tehetséges barátokkal, akikkel egyre jobb teljesítményre sarkallják egymást.
Indiana az improvizatív rap mellett egy másik modern művészeti ág, a „slam poetry” kortárs költészet művelője is, amely során komoly rutint szerez a freestyle-nál is nagyon fontos színpadi előadásmódból.
A közös rappelés és versenyzés azonban nem csak az önkifejezésről szól, hanem legalább ennyire a közösségről és a barátságokról – vallja Firmánszky Györk, „Maistro MC”. A 18 éves Borsod megyei fiú a haveroktól – többek között Indiánától – leste el a műfaj trükkjeit. Neki a színpadot kell még szokni, például hogy hogyan kell tartani a mikrofont, hiszen a reflektorfényben már nem lehet hibázni. „Az is számít, hogy ismer-e már a közönség, úgy könnyebb, ha ők is bíztatnak” – teszi hozzá. Az idei It’s Rite! versenyen bejutott a döntőbe, ahol éppen a címvédő bajnok, „Snow” ejtette ki.
A 22 éves budapesti Snow MC, azaz Peti, a legutóbbi verseny győzteseként akár a zsűribe is beülhetett volna, de ő úgy döntött, inkább újból megméretteti magát. Nem számított rá, de ismét győzött. Szerinte alapvető, hogy az ember érezze a zenét, a ritmust, és beleadjon mindent. „Amikor a színpadon vagyok, az érzelmek tuningolnak. Az ellenfél, és a barátaim, akiket látok lent a közönség soraiban. Ők adják a lendületet, ami a győzelemhez kell.” A srácokat figyelve beugrik a filmbeli kép, ahogy Eminem csatázik a színpadon. Egy bizonyos, a tehetség nem áll meg Amerika határainál. Ha a lehetőségeké nem is, de a tehetségek hazája vagyunk.

A rap zene a ’70-es években, Amerika keleti partján fekvő Bronx gettóiban született, és innen indult világhódító útjára. Gyökerei a jazz, a funky és a jamaicai fekete zenéhez vezethetők vissza. Az elhagyatott épületekben és lakótelepi közösségi házakban tartott bulikon a DJ-k a hosszabb dobszólók alatt rövid rímekben bíztatták a táncosokat vagy mutatták be a zeneszámot. A rímfaragás lassanként önálló műfajjá fejlődött, az első MC-k (MC=Master of Ceremony, vagyis ceremóniamester) egymást túllicitálva szórakoztatták a közönséget rögtönzött szövegeikkel. Így alakult ki a freestyle, magyarul szabadstílusú vagy improvizatív rap, amely során az előadó instrumentális zenei alapra, szájdobra (beatbox) vagy akár zene nélkül (a capella) „verseli” a helyszínen kitalált rímeket, reagálva a környezetre, jelenlévőkre, történésekre. Az önjelölt rapperek versenyek, szócsaták (battle) során döntik el, hogy ki a jobb MC, a jelen lévő hallgatóság „zsűrizésével”. A kezdeti szubkultúra mára milliárdos iparággá nőtte ki magát, a szegénysorból sztárrá avanzsált rapperek életéről számos film készült. Ezek közül a legismertebb Eminem története, aki a feketék által utalt stílusban fehér utcagyerekként tört a csúcsra és az etnikai korlátokat áttörve vált zenei ikonná.

Hazánkban a ’80-as évek végén jelentek meg a stílus első képviselői: Rapülők, Animal Cannibals vagy Sub Bass Monster, hogy csak néhány ismerősen csengő nevet említsünk. Ám a stúdióban készülő, előre megírt szövegű számokon túl az igazi „terep” most is a rögtönzés világa, a freestyle versenyek, ahol nincsenek média által megcsinált sztárok és csak a valóban tehetségesek állják meg a helyüket. A legnagyobb improvizációs rap rendezvény az It’s Rite! Freestyle Battle, amelyet 2005 óta rendeznek meg minden évben, idén nyáron már ötödik alkalommal. A résztvevők a helyszínen húznak egy-egy témát, amiről 45 másodpercben kell rappelniük, közben „megszólítva” az ellenfelüket, és természetesen a közönséget is.