Egy korszak zárult le Olaszországban Berlusconi távozásával. Ő volt messze a leghosszabb ideig miniszterelnök hazájában: 1994 óta 3336 napig kormányzott. Majdnem hétszáz nappal előzi meg Giulio Andreottit. A Berlusconi-féle időszak emlékezetes marad az olaszok számára. A médiacézár rendkívüli módon megosztotta a társadalmat, a parlamentnek pedig csak formális hatalma volt, hiszen mindenről a miniszterelnök döntött.

A botrányhős szépen akart búcsúzni, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy csak a Brüsszel által követelt reformcsomag elfogadását követően távozik. A szenátus pénteken, a képviselőház pedig szombaton adta áldását a tervezetre, amely szigorú megszorításokat tartalmaz, egyebek mellett a nyugdíjkorhatár felemeléséről dönt. A parlamenti ülés végén a Berlusconi pártjához, a Szabadság Népéhez (PdL) tartozó képviselők hosszasan tapsoltak, üvöltöztek. Berlusconit ünnepelték.

A képviselőházban uralkodó hangulat alapján az a benyomás alakulhatott ki az emberben, hogy egy mindenki által szeretett, népszerű személyiség távozik a kormány éléről. Amint azonban a kormányfő kitette a lábát az utcára, megváltozott a kép. A miniszterelnöki hivatal előtt néhány százan tüntettek, s egyebek mellett azt követelték, Berlusconit azonnal tartóztassák le. A baloldali aktivisták transzparensein egyebek mellett ezek a feliratok szerepeltek: "Ciao ciao Silvio!", "Game Over". Annyian gyűltek össze, hogy a kormányhivatal előtt a közlekedést is szüneteltetni kellett.

Tüntetők gyűltek össze Berlusconi rezidenciája, a Palazzo Grazioli előtt is, ahol a kormányfő pártja vezetőivel találkozott. Amikor gépkocsija a helyszínre érkezett, hatalmas füttykoncert fogadta. Az államfő rezidenciája, a Quirinale Palota előtt mintegy több ezres tömeg ünnepelte. Egyikük így nyilatkozott a Sky TG24 olasz hírtelevízió riporterének: "Tudjuk, nagyon nehéz időszak vár ránk, de ma ünneplünk!" Valóban euforikus hangulat uralkodott a jelenlévők között, egy csoport zenész kisebb koncertet adott, egy kórus pedig Händel "Hallelujah"-át adta elő.

A lapok egy része is megkönnyebbüléssel fogadta a lemondást. Az Il Manifesto hatalmas címmel hirdette: "Soha többé!". A cikkíró szerint 21.42-kor, Berlusconi lemondásával véget ért Olaszország legrosszabb utolsó húsz éve. A L Unitá főcíme ez volt: "Felszabadulás". Hasonlóan értékelte az eseményeket az Il Fatto Quotidiano: "Mindannyian szabadok lettünk" - hirdette. A Corriere della Sera tárgyilagos szerkesztőségi cikkében megállapította: az új kormány akkor lehet sikeres, ha őszintén beszél a bajokról.

Vasárnap az államfő került reflektorfénybe. A 85 éves Napolitano, aki közel s távol hazája legnépszerűbb politikusa, Olaszország első olyan elnöke, aki egykor a kommunista párt tagja is volt, hosszas konzultációkat folytatott a parlamenti pártokkal. Ezt követően pedig Mario Montit, korábbi olasz uniós biztost nevezte ki a szakértői kormány élére. Az új kabinetnek 12 minisztere és ugyanennyi miniszterhelyettese lesz.

Az új kormány széles többségre támaszkodhat, igaz, még az utolsó pillanatban is folyt a kötélhúzás összetételével kapcsolatban. Berlusconiék ugyanis azt közölték: a PdL azzal a feltétellel támogatja Monti szakértői kormányát, ha Gianni Letta, Berlusconi jobb keze, kormányfőhelyettes marad. Az ellenzéki Demokrata Párt azonban elfogadhatatlannak tartotta a felvetést. Végül maga a főszereplő lépett vissza e szavakkal: "nem szeretném, hogy a személyem akadály legyen" - jelentette ki.

Egyelőre kérdéses, meddig marad hivatalban Monti kormánya. A kulcstárcát, a gazdasági és pénzügyminisztériumot Guido Tabellini, a milánói Bocconi Egyetem professzora veszi át. Külügyminiszter lesz az olasz belpolitika nagy öregje, Giuliano Amato.