- Mi a mai Magyarországon a tárgyalótermi nyilvánosság legnagyobb problémája?
- Az egyik legnagyobb problémája, hogy nincs szabályozva a kérdés. Tehát mindenki azt csinál amit akar, úgy értelmezi a tárgyalótermi nyilvánosságot, ahogy gondolja. Ami szabály van az ellentmondásos, ellentmondásos a szabály büntetőeljárás jogterületén és ettől eltér a polgári ügyek szabályozása a polgári eljárásokban. Tehát ezeket a szabályokat meg kéne hozni, egységesíteni kell. A másik része a dolognak, hogy a tárgyalótermekben egyfajta szabadság érvényesül, ami Európában nem divat.

- Említette a bírói pulpitus előtt, fekve kamerázó operatőr példáját...
-    Igen, nyílván ez nem általános, ez egy extrém példa. Azt is el tudom képzelni, hogy a tárgyalóteremben normális viszonyok uralkodnak és lehet biztosítani a rendet. Mindazonáltal a magyar gyakorlat a tárgyalótermi nyilvánosságot illetően jelentősen eltér mind ez európai nemzetközi gyakorlatától, mind pedig a más országok nemzeti bírósági gyakorlatától; ahol a tárgyalótermekben általában fő szabálykén tiltják a tárgyalótermekben a kép, és hangfelvétel készítését, nem lehet használni ezek rögzítésére alkalmas eszközöket, kivételesen engedik meg a tárgyalótermekben a vágóképek készítését, illetve az ítélethozatalról történő kép és hangfelvétel nyilvánosságra hozatala.

- Ön kitiltaná a kamerákat a tárgyalótermekből?
- Nem nagyon szeretem, hogyha ezt a szót használjuk, de azt hiszem, hogy a tárgyalást nálunk is hasonlóan kellene szabályozni, mint az európai országokban. Mert a tárgyaláson munka folyik, mert a tárgyaláson fontos döntések dőlnek el, és ezeknek a fontos kérdéseknek a tisztességes eljárás szerint való eldöntéséhez jelentős érdek fűződik. Meg kell találnunk a helyes egyensúlyt a nyilvánosság és a munka megfelelő feltételeinek megteremtése között.

- Az európai modellek alapján mi az, amit követendő példának gondol?
- Tulajdonképpen a 3 modell abban a vonatkozásban, hogy kamerák nem mehetnek a tárgyalóterembe, vagy csak kivételes esetekben, ebben egyhangú, vagy eléggé összecseng egymással. Azt hiszem az, ahol van mit tanulnunk az az, hogy hogyan szolgáljuk ki a sajtót és a médiát, tárgyalótermen kívül információval. Én azt hiszem, hogy a német gyakorlat, a francia gyakorlat, de az osztrák gyakorlat is tud példákat adni arra, hogy milyen eszközökkel informáljuk a sajtót: hogy fontos tárgyalások lesznek, hogy foglaljuk össze a sajtó számára a különböző ügyek lényegét. Tehát teremtsük meg a sajtó számára az előzetes informálódás lehetőségét, javítsuk a szóvivői rendszert, javítsuk az internetet.

- Hogy áll hazánk a korszerű, internetes bírósági tájékoztatás terén?
Azt hiszem ha megnézzük a magyar bíróságok honlapjait, akkor látható, hogy mindegyiknek van honlapja, azon dolgozunk hogy ezek a honlapok még informatívabbak, még felhasználó barátabbak legyenek, hogy erről mind a sajtó, mind pedig az érdeklődők jobban tudjanak tájékozódni.