Bár Nick már hosszú évek óta járja a világot, hogy segítsen a fogyatékkal élőknek, biztosan van még közöttetek olyan, aki nem ismeri még a végtag nélküli fiú történetét és videóit - ezek most már magyar felirattal is láthatók. Nickről annyit érdemes tudni, hogy Ausztráliában született teljesen egészségesen - csak épp kezek és lábak nélkül. A combjából csupán két kis ujjacska nő ki, amiknek köszönhetően Nick megtanult írni és gépelni. A szerb bevándorlók első gyerekeként napvilágot látott kisfiút természetesen rengeteget csúfolták kiskorában, hiszen nagyon más volt, mint a többiek. Egy ideig még normális iskolába sem járhatott az állapota miatt, noha felfogása kitűnő, sőt: kimondottan intelligens, jóagyú gyerek volt, aki kevés tanulással is kiváló jegyeket szerzett. A mélyen vallásos, keresztény értékrendek szerint élő szülők igyekezték úgy nevelni fiukat, hogy mindenre képes legyen, és soha ne küzdjön kisebbségi komplexussal. Nick persze ettől még éveken át imádkozott Istenhez, hogy növesszen számára karokat és lábakat... míg nem egy napon megtanult hálás lenni azért, amije van. "Nincs értelme azon búslakodni, hogy milyennek születtünk: ilyenek vagyunk, így kell elfogadni magunkat, és kihozni az adottságainkból a lehető legtöbbet" - mondja Nick, amikor saját cége, a Life Without Limbs (Végtagok Nélküli Élet) Alapítvány szószólójaként tart előadást egészséges és fogyatékos gyerekeknek, felnőtteknek.

Bár elsőre nehéz elképzelni, hogyan, Nick mégis teljes életet él: úszik, csúszdázik, sportol, dolgozik, és van egy csodaszép felesége, akivel nagyon szeretik egymást, hamarosan gyerekeket is szeretnének. "Eleinte szomorú voltam, hogy nincsenek kezeim, amelyekkel megsimogathatnám a feleségemet, megfoghatnám a kezét. De aztán rájöttem, hogy megérinthetem a szívét, ugyanúgy, mint bárki más. És így mindketten boldogok vagyunk..."

Nick videóit nézve mindannyiunkban felmerül a kérdés: vajon miért kesergünk, sírunk annyit a magunk piti problémáin, amikor más ennél sokkal komolyabb nehézségeket is képes kezelni? Valóban igaz, hogy a dolgok bennünk dőlnek el: az időjárást nem változtathatjuk meg, az időjáráshoz való viszonyunkat viszont igen. Mi döntjük el, hogyan állunk önmagunkhoz és a világhoz, ami körülvesz bennünket. Ahogy Nick mondja: attitude is altitude - vagyis a hozzáállás határozza meg a magasságot.