A felfedezés az olasz régészeti hatóságok, valamint a földközi-tengeri búvárrégészetre szakosodott Aurora Trust amerikai alapítvány együttműködésében született. A Kr. e. I. és a Kr. u. V-VII. század közötti időszakból származó, akár 18 méter hosszúságot elérő hajók 165 méteres mélységben nyugodnak a tengerfenéken - ez a mélység óvta meg a roncsok érintetlen rakományát. 

"Minél mélyebben van egy hajó, annál nagyobb a valószínűsége, hogy épségben találjuk meg a rakományát" - magyarázta Annalisa Zarattini, az olasz kulturális minisztérium régészeti szakszolgálatának munkatársa. Ugyan a faanyagot az apró tengeri lények felemésztették a hosszú évszázadok során, mindmáig kivehetők az egykori hajók körvonalai."Rakterükben" ugyanolyan helyzetben sorakoznak a bor, olaj és az ókori rómaiak "ketchupja", az apró tengeri halakból fermentált szósz, a garum szállítására alkalmazott amforák és egyéb nagyméretű cserépedények, mint amilyenben évszázadokkal ezelőtt berakodáskor elhelyezték a szállítmányt. A bort Itáliából szállították rendeltetési helyére, Észak-Afrikából és az Ibériai-félszigetről viszont olaj, gyümölcsök és garum érkezett. Az egyik hajó, amelyről eddig nem sikerült kideríteni, hogy mikor süllyedt el, köveket, téglát szállított Rómába.

A mostani lelet immár a második ókori "flotta", amelyet a Ponzai-szigetcsoport közelében fedeztek fel. Tavaly a projekt kertében öt ókori hajóroncsot találtak Ventotene mellett: az antik Rómában e szigetre száműzték a kegyvesztetté vált római nemesasszonyokat, többek között itt raboskodott Julia Cesaris (Kr. e. 39. - Kr. u. 14), Augustus császár egyetlen lánya, akit kicsapongásai miatt apja öt évre száműzött. 

A történészek szerint a Ponzai-szigetcsoport kulcsfontosságú szerepet játszott a római kereskedelemben. "Kutatásaink során ellenőrizni akartuk a feltevést, hogy a gyéren lakott aprócska Ponzai-szigetcsoport jó természetes kikötői révén igen fontos szerepet játszott a tengeri szállítmányozásban" - magyarázta Annalisa Zarattini. 

A régészek az amforákon és az építőanyag mellett az egykori rakomány kisebb tárgyaira is remélnek ráakadni az üledékrétegben. Olaszország a közelmúltban írt alá az UNESCO-val egy egyezményt, amelynek értelmében a hajóroncsokat a megtalálás helyén kell hagyni. Annalisa Zaratti szerint ez bizonyos veszélyeket rejt, hiszen a hajóroncsok a kincsvadászok prédájává válhatnak, ám a turizmusból származó várható előnyök meghaladják a rizikót.

"Úgy véljük, hogy a tenger, amely különösen szép e szigetcsoport környékén, valóságos múzeummá válhat. A nem is oly távoli jövőben nagyon sok érdeklődőnek megadatik, hogy a mélybe ereszkedjenek, és saját szemükkel csodáljanak meg mindent" - összegezte Annelisa Zarattini.