A felvonulók a sófár hangját követően, erős rendőri biztosítás mellett indultak a Bethlen Gábor térről a józsefvárosi pályaudvarra, ahonnan az üldözötteket az auschwitzi-haláltáborba hurcoló szerelvények indultak a vészkorszak idején. A menetet Horváth Csaba főpolgármester-helyettese indította el, aki beszédében úgy fogalmazott: "valamennyi áldozat emlékére tesszük meg az utat, de azokért is menetelünk, akiket vallási, faji, világnézeti, politikai vagy bármilyen más okból még ma is megbélyegeznek, megaláznak, megsértenek vagy félelmet keltenek bennük". Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója a józsefvárosi pályaudvar előtti beszédében hangsúlyozta, hogy az állam vezetője felelős, ha hagyja, hogy torz eszmék, mások fenyegetése, a gyilkos múlt idézése újraéledjen a demokrácia és a szólásszabadság jegyében. Felelős akkor is, ha semmit nem tesz ennek visszaszorításáért, főleg, ha lehetősége lenne állami vezetőként cselekedni. És ez alól a felelősség alól a történelem egyetlen pillanatában sem lehet majd kibújni - tette hozzá. Kiemelte: gyáva dolog elpusztított százezrek emlékét, kegyeletét gyalázni, csak azért, mert büntetlenül lehetőség van rá. "A holokauszt tagadása az egyik legaljasabb, legbutább és leggyávább dolog a világon, hiszen az elpusztított emberek nem tudnak tiltakozni, mégsem szankcionálják Magyarországon még ma sem" - fogalmazott többször nyílt tapssal félbeszakított beszédében. "Nem tudom elképzelni, hogy bármely társadalomban a gyilkosok büszke felvonulásokat tartsanak az egykori gyilkosságok jelképeivel fenyegetve áldozataikat. (...) A gyűlöletkeltést nem lehet a demokrácia színfala mögül gerjeszteni. Ma, 2009-ben nem támadhat senki sikerrel a demokráciára" - jelentette ki. Zoltai Gusztáv egy égig érő felkiáltójelhez hasonlította a józsefvárosi pályaudvart, amely emlékeztet "minden meggyilkolt, és értelmetlenül elpusztított hittestvérünkre, honfitársunkra". A pályaudvar akkor a megalázás, a biztos halál, "az élet végállomásának" szimbóluma volt, ahonnan életerős, tettrekész, tisztességes emberek százezreit hurcolták el,majd gyilkolták meg - mutatott rá. Az emlékezést egyrészt figyelmeztetésnek nevezte azoknak, akik "újra és újra primitív és tudatlan elméleteikkel a zsidóságot igyekeznek saját sikertelenségük és minden baj bűnbakjává tenni", mert "többé nem sikerül aljas célokat szolgáló kártyájukat kijátszani".

Másfelől jelzésnek mondta, mert ezen a napon "nemcsak szomorúan gyászolunk és emlékezünk", hanem "boldog szívvel látjuk (...) a demokrácia iránt elkötelezett barátaink gyűrűjében, hogy együtt vagyunk, erősek vagyunk, összetartunk és összetartozunk. (...) Nem tehetnek újra kollektív bűnössé bennünket válságokért, nehéz társadalmi helyzetekért, mert el kell fogadnia a hangoskodóknak és a gyűlölködőknek is, hogy mindenki a saját sorsáért felelős". Boross Péter volt miniszterelnök kijelentette: "erély és határozott döntés kell ahhoz, hogy ne gerjedjen a félelem", ugyanis "vannak jelenségek és mondatok, amelyek nagyon rosszat ígérnek". Számolni kell a megszenvedettek érzékenységével és a weimari Németország tapasztalataival, melynek során a nácik egyre jobb eredményeket értek el a harmincas évek választásain. Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány vezetője az emlékezésen arra hívta fel a figyelmet, hogy a józsefvárosi pályaudvar "sokak életében nagy szerepet játszott, nemcsak a vasútnak, hanem életüknek is állomásaként". 1944 végén innen indultak a zsúfolt marhavagonok a német koncentrációs táborok felé. Főleg a náciknak átadott munkaszolgálatos századok és a fővárosi úgynevezett védett házakból elhurcolt zsidók, "több tízezer tanácstalan, nyugtalan, elkeseredett, aggódó ember" töltötte meg a vagonokat - mondta. Kitért arra, hogy a nyilasok a kisebb feltűnés kedvéért választották ezt a pályaudvart. Raoul Wallenberg svéd diplomata mégis tudomást szerzett erről, és igyekezett kiszabadítani a svéd védlevéllel rendelkezőket. Gordon Gábor kiemelte: a svéd diplomata nem menthetett meg mindenkit, az emberek többségét - köztük nagyon sok kiváló tudóst, mérnököt, orvost - "kifosztva és meggyalázva elhurcoltak, és sohasem tértek vissza". Beszéde végén az emlékező tömeget Raul Wallenberg "több mint hősi kiállásának emléke" előtti főhajtásra szólította fel. Gordon Gábor az MTI-nek elmondta: hétfőn hajnalban indul Magyarországról 250 résztvevő a nemzetközi Élet Menete rendezvényére a lengyelországi Auschwitz-Birkenauba. Kardos Péter főrabbi arról beszélt, hogy "sokan vannak igazoltan távol" a túlélők közül az Élet Menetéről, mert "betegek vagy félnek". Hangsúlyozta: mindenkinek tudnia kell, hogy "volt holokauszt, volt Auschwitz, voltak gázkamrák és krematóriumok, és voltak mártírjaink is, akikre most emlékezünk".