„Hirtelen sújtok le rád. Nem érdekel a korod. Lehetsz öreg, fiatal, elkaplak! Megbénítom a lábad, elgyengítem a kezed, lezsibbasztom az arcodról a mosolyt. Ugye meg se bírsz szólalni? Összeakad a nyelved? Vagy látási zavaraid vannak? Hát igen, ez a stroke.” A „Ne késlekedj kampány” kegyetlen és megborzongató szavai valószínűleg sokaknak ismerősen csengenek. Azonban nem elég csupán egy hidegrázás, vagy egy-két elmerengő gondolat, hogy hátha nem a szeretteink és hátha nem mi magunk leszünk a következő áldozata az agyi érkatasztrófának. Itt az ideje, hogy ráébredjünk, nem csak a felismerés számít, nem elég az utolsó pillanatokban kapkodva és reményt vesztve imákat mormolni, miközben a mentő érkezését várva visszaszámolunk abból a bizonyos három órából, amely akár egy életre elszakíthatja tőlünk azokat, akik oly közel állnak hozzánk.

A következő sorok lehetőséget adnak arra, hogy mélyebben megismerkedjünk a pitvarfibrillációval, azzal a betegséggel, ami ötszörösére növeli a szélütés bekövetkezésének esélyét. A két betegség részletes elemzésében Dr. Borbás Sarolta és Dr. Szauder Ipoly kardiológusok, továbbá a Budai Irgalmasrendi Kórház kardiológiájának szakorvosai voltak a NapiászOnline segítségére.

Mi is az a stroke?

A stroke, közismertebb nevén a szélütés, az iparosodott országok lakóinak kegyetlen ellensége, a szív- és a daganatos megbetegedések után a harmadik leggyakoribb halálozási ok a világon.
   Az agy vérellátásában fellépő zavar hatására agyi érkatasztrófa állhat be. „A stroke 80 százalékban embóliából ered, tehát egy ér elzáródása következtében az agy nem jut elég vérhez. A szélütés ezen fajtája jelenti a valódi népegészségügyi problémát, hiszen a maradék 20 százalékot kitevő vérzéses stroke orvostudományi eredményei egyre jobbak, ami annak köszönhető, hogy az agyvérzés hátterében elsődlegesen álló magas vérnyomás kezelése is egyre magasabb szinten áll.”- tudhatjuk meg Dr. Borbás Saroltától, a Gottsegen Görgy Országos Kardiológiai Intézet főorvosától.
   A stroke tünetei rendkívül változatosak lehetnek attól függően, hogy az agy mely részét érinti, azonban a legfontosabb jelei általában a beszédzavar, avagy kiejtészavar, végtaggyengeség, féloldali látásvesztés, nyelészavar, de féloldalú bénulás, arcidegbénulás, szédülés, hányinger és zavartság is mutathatja a komoly baj fennállását.
   Hátterében elsősorban pitvarfibrilláció, agylágyulás és agydaganat állhat, de a magas vérnyomás, a magas vérzsír-tartalom, a cukorbetegség, az elhízás, a dohányzás, a drogok és az alkoholfogyasztás is előidézhetnek agyi érkatasztrófát.
   „A károsodás mértéke függ attól, hogy pontosan hol helyezkedik el a probléma, mekkora területet érint az agyban és mennyi idő telik el az észlelésig, kezelésig.”- mondta Dr. Borbás Sarolta. Az a bizonyos három óra pedig, ami a tünetek jelentkezését követi, azért annyira fontos, mert a vérrög maradéktalan feloldására, tehát a kedvezőbb esélyekre csak három órán belül van esély. Ezért rendkívül fontos, hogy minél hamarabb észleljük és a lehető leggyorsabban orvosoljuk a problémát.

Amit a pitvarfibrillációról tudni kell

A pitvarfibrilláció a szívritmuszavarok egyik leggyakoribb fajtája, amely a felnőtt lakosság jelentős részét érinti. Jellemzően 40 éves kor felett válik gyakorivá, előfordulása 60 év felett 5 százalékra, míg 75 év felett 12 százalékra emelkedik. Hazánkban megközelítőleg 130-150 ezer embert érint a betegség, és közel kétszeres is lehet ez a szám azokkal a betegekkel együtt, akiknél eddig még nem diagnosztizálták a bajt - hangzott el a „Ne adjon esélyt a stroke-nak kampány" sajtótájékoztatóján.
   Dr. Borbás Sarolta és Dr. Szauder Ipoly - a Kardiológiai Diagnosztikai Központ és a Pestszentimrei Kardiológiai és Hypertonia Szakrendelés vezetője - ismertetik velünk a pitvarfibrilláció működését: „A szívet és annak mechanikus működését, mint egy karmester, a szinusz csomó irányítja. A vér továbbításában pedig a pitvaroknak van rendkívül fontos szerepük. Pitvarfibrillációnál a szabályos összehúzódás helyett, a pitvarban egyfajta csillámlás-remegés lép fel, melynek hatására a vértovábbító képesség jelentősen csökken és ez a keringés szempontjából rendkívül nagy veszélyeket hordoz magában. Az egyik ilyen veszély a stroke. Szélütés esetén a szinusz csomó helytelen működése miatt a vér a pitvarokban tovább tartózkodik, melynek hatására alvadék, tehát vérrög keletkezhet, ami a keringéssel az agyba is eljuthat, ezzel agyi érkatasztrófát okozva.”
   A pitvarfibrilláció nem minden esetben könnyen felismerhető, hiszen általában nincsenek rendkívüli és hirtelen feltűnő tünetei. „Az idősebb korosztálynál jellemző, hogy nem veszik észre a betegséget, hiszen náluk gyakran megesik, hogy kezdetben csak időnként, pár percre jelentkezik a szívritmuszavar ezen fajtája, és ehhez egy bizonyos idő elteltével teljesen hozzászoknak.”- jegyezte meg Dr. Borbás Sarolta. A legjellemzőbb tünetei a szapora szívverés vagy remegés érzése a mellkasban, de egyéb jelei is lehetnek, ilyenek többek között a nehéz légzés, a fáradékonyság és a lábdagadás.
   Mint azt Dr. Szauder Ipolytól megtudhatjuk: „Általában a szív felett hallgatva lehet a szabálytalan szívütéseket észlelni, gyakran a szívverés szaporább, míg a pulzus lassabb lesz a betegség hatására. Bizonyos vérnyomásmérők szabálytalanul sípolnak pitvarfibrilláció észlelésekor, a rendszertelen pulzus miatt.”
   A pitvarfibrilláció hátterében leggyakrabban magas vérnyomás áll, de érelmeszesedéses, ún. degeneratív betegség, koszorúér betegség, a szinusz csomó vérellátási vagy örökletes baja, veleszületett szívbetegségek, szívelégtelenség, anyagcsere zavarok, vesebetegség vagy veseelégtelenség, a vér káliumszint csökkenése és még számos betegség hatására is kialakulhat.
   Háttérbetegség nélkül is létrejöhet pitvarfibrilláció, hiszen a szimpatikus idegrendszert izgató koffein, taurin, amfetamin, alkohol, dohányzás és a drogok is kiválthatják a szívritmuszavart, de egy teljesen egészséges 80 év feletti embernél is jelentkezhet a szívműködés zavara, csupán korra visszavezethető okból. A nagy mennyiségben fogyasztott alkohol oly módon is okozhat zavart a szív működésében, hogy hatására rögtön jelentkezhet pitvarfibrilláció. A szívritmuszavar ezen formáját nem jellemzi tartós fennállás, ezért is nevezik hétvégi szívbetegségnek.
   A betegségnek több kezelési módja is van, ilyenek a gyógyszeres kezelések, az elektromos kardioverzió és a katéteres beavatkozás. Minél hamarabb észleljük a probléma fennállását, annál biztosabb a sikeres kezelés, hiszen huzamosabb ideig fennálló pitvarfibrilláció esetén az állapot állandósulhat. Habár a kezelések nem 100 százalékban nyújtanak megoldást, de azzal, hogy időben orvosi segítséget kérünk, kivédhetjük a két legkomolyabb szövődményét, a tartós szívelégtelenség és a stroke kialakulását.

Rizikófaktorok

Az alábbiakban felsorolt állapotok egy vagy két pontot érnek. A pontokat ebben az esetben úgy kell értelmeznünk, hogy amennyiben a ránk jellemző tényezők, avagy betegségek pontjainak összege eléri a kettőt, feltétlenül orvoshoz kell fordulnunk hiszen lehetséges, hogy véralvadásgátló kezelésre van szükségünk.

Szívelégtelenség - 1 pont
Magas vérnyomás - 1 pont
Cukorbetegség - 1 pont
Verőérbetegség - 1 pont
65-75 év közötti életkor - 1 pont
Nő - 1 pont
75 év feletti kor - 2 pont
Korábbi stroke vagy trombózis - 2 pont

A valódi probléma

Európában évente 1,4 millió stroke következében bekövetkezett halálesetet tartanak nyílván. Éves viszonylatban 50 ezer embernél jelentkezik hazánkban a stroke tünet-együttese és ebből mindössze megközelítőleg 17 ezren élhetik tovább az életüket abban a formában, ahogy azt az agyi érkatasztrófa előtt tették. Közel ugyanez az érték jellemzi a betegség halálos áldozatait és azokat is, akik valamilyen maradandó károsodást szenvednek a szélütés miatt. Másik megközelítésből ez annyit tesz, hogy Magyarországon 10 percenként meghal egy ember szélütés következtében - hangzott el a a Magyar Kardiológusok Társasága, a Magyar Stroke Társaság és a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság sajtótájékoztatóján. Azonban a lesújtó számok nem csupán az idősebb korosztályt érintik, hiszen az 50 ezer agyi érkatasztrófa közel 25 százaléka a hatvan év alattiaknál jelentkezik és ebből közel 5 ezren még nem töltötték be az ötvenedik életévüket. A pitvarfibrilláció pedig azontúl, hogy ötszörösére emeli a szélütés kockázatát, egy átlagos agyi érkatasztrófához viszonyítva sokkal súlyosabb károsodásokhoz vezet.

A legnagyobb problémát azonban az jelenti, ahogyan társadalmunk ezekhez a „betegségekhez” viszonyul. Ezt bizonyítja az is, hogy nem csak az érintettek, de közvetlen környezetük sem fordít elég figyelmet a tünetek felismerésére és a már fennálló állapot orvoslására sem.

***

A Budai Irgalmasrendi Kórház segítségének köszönhetően nem csupán szakorvosok, hanem pitvarfibrilláló betegek is nyilatkoztak lapunknak annak érdekében, hogy ne csak a szakmai, hanem az emberi oldalát is megismerhessük a betegségnek.

A betegszobába érve két átlagos testalkatú, sugárzó, mosolygós hölgy fogadott. A nővérektől azt az információt kaptam, hogy Varga Istvánnénak pitvarfibrillációja van és biztos, hogy segítőkészen válaszol majd a kérdéseimre. Ez így is volt. Piroska néni megosztotta velem a történetét: „Már régebben is volt ilyen bajom. Olyan 1982 táján jött a hátam közepébe fájdalom, vagy inkább nyomás. Akkor két hétig kórházban tartottak és megállapították, hogy szívrendellenesség miatt jelentkeztek a tünetek. Azóta gyógyszereket szedek. Mostanában amikor hajolva tevékenykedtem, újra fájt a hátam és a lábam is nagyon bedagadt, ezért a mai napon bejöttem és lehet, hogy a héten itt kell maradnom. Azt mondják szívritmuszavarom van, de már szóltam, hogy akármilyen gyógyszert beszedek, de beültetni nem hagyok.” Amikor megkérdeztem, hogy egyéb tüneteket nem észlelt-e magán, a 78 éves hölgy így felelt: „Más nem volt, fulladás sem, csak hébe-hóba a nyomás és a lábdagadás. Még annyi, hogy a vérnyomásom ingadozik, hol magas, hol alacsony, de ez nem tudom összefügg-e.” A tünetek ismertetése után azt szerettem volna megtudni, hogy ő mire vezeti vissza betegségének kialakulását. „Pedig nem dohányoztam és nem is ittam. Nehéz munkák voltak, én is nehéz munkát végeztem és mindenhol helyt kellet állni. Ráadásul meghalt a fiam, a nővérem és a férjem is. Azóta mindent egyedül kell csinálnom, mert a lányomtól külön élek.”- nyilatkozta Piroska néni. Végezetül arra voltam kíváncsi, hogy hibásnak tartja-e magát bármiben azért, hogy most itt kell lennie. „Őszintén megvallva, mindent ráfogtam a koromra és az időjárásra. Nem szerettem volna orvoshoz járni, mert nem szeretek panaszkodni, gondoltam elég, ha a gyógyszert szedem. Gyakran meg azt gondoltam, hogy hálás lehetek az Istennek, hogy egyáltalán ennyit megéltem. Most már tudom, hogy nem szabad megadni magunkat és ha baj van, nem szabad hanyagolni.”

Illedelmességből megkérdeztem a másik ágyon figyelmesen hallgató hölgyet, hogy ő miért van itt és mikor mehet majd haza. Ekkor ért a legnagyobb meglepetés, ugyanis kiderült, hogy ő is pitvarfibrilláció miatt fekszik a betegágyon, ám nála már kétszer is jelentkezett a stroke tünetegyüttese. Ezután a 75 éves Csillag Zoltánné is megosztotta velem a történetét: „36 évesen lettem először rosszul. Nekem a mellkasom fájt és fulladtam is. Ha feküdtem az arcom, ha álltam, a lábam dagadt be. Megállapították, hogy a szinusz csomóm rosszul működik és jó pár évig gyógyszerrel ezt egész jól karbantartották. A háttérben állt a pajzsmirigy elégtelenségem is, de engem is rendesen megrángatott az élet. Körülbelül 67 éves lehettem, amikor ketten maradtunk a lányommal, az ötből. 1999-ben édesanyám és az anyósom is hozzánk költözött. Közel három évig tartott a boldogság, amikor is sorra következtek a tragédiák. Édesanyám 2001 októberében, a bátyám pedig egy hónappal utána hagyott el minket. Pár hónappal később, 2002 januárjában meghalt a férjem, majd nem sokkal utána az anyósom is. Azóta ketten élünk a lányommal. Biztosan kell szervi dolog is a betegségekhez, de szerintem a lelki megrázkódtatás az, ami igazán megbetegíti az embert.” A tragédiák sorát hallgatva eltöprengem, hogy vajon hogyan lehet ezt átvészelni? A szomorú történet után én is elhiszem, hogy Zsóka néni első szélütése, ami 2003-ban jelentkezett, valószínűleg a lelkiállapotával is szorosan összefüggött. „Éppen a konyhába mentem főzni, amikor egyszer csak olyan volt, mintha megfogták volna a torkomat. Nem ment be levegő. Fényességet láttam és összeesetem. Ez olyan délután négykor történhetett. Innentől már csak mások elmondásaiból tudom, hogy mi történt. A lányom két órával később érkezett haza, és amint megpillantott hívta a mentőket, akik negyed órával később már nálunk voltak. Már a mentőautóban kezeltek, ennek köszönhető az, hogy még nem csúsztam ki abból a három órából. Miután bevittek vizsgálatokat végeztek, infúziós kúrákat és egyebeket kaptam. Másnap reggel, idegen hangokra ébredtem.” Felmerült bennem, hogy vajon hagyott-e maradandó nyomot az agyi érkatasztrófa a hölgy életében. A válasz: igen. Habár ebből én semmit sem vettem észre, lesújtva hallgattam a tényeket: „Az arcomnak furcsa lett a mimikája, merevebbek lettek az izmok, a bal lábam pedig rövidebb lett és nagyon sokáig nem tudtam hajlítani, csak húztam. Azóta sokkal feledékenyebb is lettem és már a sok beszédtől is fulladok. Azonban a gyógyszer, az infúziók és a gyógytorna rengeteget segítettek. Most már hajlik a térdem és szépen sétálok.” Miután ezt elmesélte felállt, és tett egy pár lépést a szobában. Valóban lenyűgöző az eredmény, de a legcsodálatosabb az, hogy egy ennyi fájdalmat és ennyi nehézséget megélt nő, olyan őszinte boldogságot és kedvességet tanúsít - miközben azt bizonyítja, hogy milyen szépen tud járni - hogy bárki megirigyelhetné.  Azonban a baj újra jelentkezett, ugyanis 2006-ban teljesen váratlanul ismét stroke-ot kapott. „A kiskutyámmal játszottam a nappaliban, amikor újra bekövetkezett. Ekkor a lányom is otthon volt, úgyhogy sokkal hamarabb kezeltek, mint az első alkalommal. Ezután már sokkal hosszabb kezelést kaptam és továbbra is rehabilitációs tornán, többek közt vízitornán vettem részt.” Zsóka néninek jelenleg szívritmus-szabályozót akarnak beültetni, amitől nagyon tart és legszívesebben hazamenne, de ő már megtanulta, hogy az egészségével nem szabad játszani: „Addig, amíg nem komoly a baj, senki sem megy orvoshoz. Pedig kellene. Mert amikor a halál kapujában állunk, úgyis ráébredünk, hogy még élni szeretnénk, hogy még van feladatunk az életben és akkor már bármit megtennénk a gyógyulásért.” A baj csak az, hogy ilyenkor már nem olyan egyszerű az a mindenki által egyértelműnek tartott gyógyulás.

***

Nem csak hazánkban, hanem világszerte nagy problémát jelent, hogy az emberek nem vesznek tudomást az egészségügyi problémákról, és félnek a kezelésektől. Dr. Szauder Ipoly is egyetért azzal, hogy nem foglalkozunk eleget egészségi állapotunkkal és sokszor már csak akkor fordulunk orvosi segítséghez, ha nagyon komoly a baj. Ahhoz viszont, hogy ezeket a betegségeket hatékonyan megelőzhessük és a társadalomban gyökerező problémákat is orvosolhassuk, egészségtudatosabb életvitelre és egy olyan felfogásra van szükségünk, melyben a vizsgálatokat és az egészségügy dolgozóit nem "szükséges rossznak", hanem egy egészségesebb és szebb élet lehetőségének tekintjük.