A három hónap alatt kijutott 650 millió liter olaj csaknem fele természetes folyamatoknak köszönhetően bomlott fel, párolgott el, illetve oldódott fel. Tisztítás révén az összmennyiség alig egynegyedét sikerült eltávolítani. A kutat végül csütörtökön sikerült eltömíteni. A Mexikói-öbölnek történelme során jó néhány környezeti katasztrófát el kellett szenvednie, öntisztulását tehát nem most először teszik próbára. A túlhalászás, a vonóhálók, a gyakori hurrikánok mind megteszik a magukét, nem beszélve a Mississippi-folyóról, amelynek vizével a kontinens szennyvizének negyven százaléka érkezik az öbölbe, halálzónát létrehozva itt.

A Mexikói-öböl mégis Amerika legváltozatosabb élőhelye a maga 15 419 fajával. Vize meleg, ami kedvez az olajevő mikrobáknak, az áramlatok pedig megteszik a magukét, hogy felhígítsák és elszállítsák a szennyezett vizet. A Nemzeti Kutatótanács (NRC) becslése szerint évente 155 millió liter olaj szivárog természetes úton az öbölbe a tengerfenékről, így nem csoda, ha a mikrobiális ökoszisztéma szakosodott az olaj hasznosítására. Egyelőre mintegy 1000 kilométeres partszakaszt szennyezett be az olaj, 3606 madár, 508 veszélyeztetett tengeri teknős és 67 tengeri emlős pusztulását dokumentálták. A kutatók szerint ennél sokkal többen vesztek oda, csak tetemüket nem fedezték fel.

A tengeri teknősöket érintette legérzékenyebben a katasztrófa. A szokatlanul hideg tél már így is több százukkal végzett Floridában. Legsérülékenyebb közülük az ál-cserepesteknős, amelynek fészkei drasztikusan megcsappantak az utóbbi években, ismeretlen okokból. Az öböl egészségének egyik fő indikátora a kékúszójú tonhal, amelyet világszerte veszélyeztet a túlhalászás. Két legfontosabb ívóhelye közül az egyik a Mexikói-öböl. Időzítése miatt az olajkiömlés tönkreteheti az idei szaporulatot. A szakemberek szerint a Mexikói-öböl dinamikája leginkább egy bokszbajnokra hasonlít, akit számtalanszor kiütnek, de mindig feláll. Csupán az a kérdés, mikor jön el az a pont, amikor egyszer csak nem fog.