A vizsgált páciensek testéből összesen 76 apró tárgyat távolítottak el, köztük gemkapcsokat, biztosítótűket, ceruzahegyeket és üvegdarabokat. Az elmúlt években a tinédzserkori öncsonkítás egyre nagyobb figyelmet kapott a médiában és a különböző egészségügyi kutatásokban. Az öncsonkítás a legritkább esetben végzetes, ám az öncsonkító hajlammal rendelkezők között sokkal gyakoribb az öngyilkosság. Az öncsonkítás leggyakoribb formája az önvagdosás, amikor a beteg egy borotva, kés, vagy más éles tárgy segítségével felületes sebeket okoz saját magának, a fizikai fájdalom ugyanis segít megküzdeni az érzelmi krízisekkel.

A vagdosáson kívül azonban más ismeretlen öncsonkítási módszerek is léteznek, amelyekről a szülők és az orvosok gyakran nem is hallottak. A mostani kutatás célja, hogy felhívja a figyelmet az öncsonkítás ismeretlen módjaira, és segítse a problémákkal küzdő tinédzserek hozzátartozóit a tünetek felismerésében. A mostani kutatásban összesen 600 önkéntes vett részt, akiket valós idejű ultrahanggal és fluoroszkópiával (ez tulajdonképpen egy valós idejű röntgen) vizsgáltak. A tudósok összesen 11 betegnél találtak olyan tárgyakat a bőrbe ágyazódva, amelyek csak szándékosan kerülhettek oda.

- Az első lépés természetesen a beágyazott tárgy eltávolítása, ezt követi a pszichológiai tanácsadás és az esetleges gyógyszeres kezelés - nyilatkozta Dr. William E. Shiels, a kutatás vezetője - Ehhez azonban az kell, hogy felismerjük a betegséget és ne féljünk tenni ellene.

A legújabb felmérések szerint a felnőtt lakosság 1-4 százaléka okoz rendszeresen fájdalmat magának, a tinédzserek között azonban sokkal magasabb, 23 százalék az öncsonkítók aránya.