A pálinka hírnevét és a nemzetközi jó viszonyt is félti Piros László, a Pálinka Nemzeti Tanács alelnöke - ez derül ki legalábbis az Agromonitornak nyilatkozó szakember szavaiból. Piros László aggályosnak tartja, hogy az első híradásokkal ellentétben nem kell bejelenteni az otthoni főzést, és nem csak kereskedelmi forgalomban kapható főzőedényekben készülhet a házi párlat. A szakember szerint így nem garantált a minőség, aminek ellenőrzése az unióban érvényes szabályozás szerint az állam felelőssége volna. Szembemegy a közösségben érvényes jogszabályokkal az is, hogy a magas alkoholtartalmú italt kivonják a jövedéki szabályozás alól. Piros szerint Magyarország azt a 2015-ig érvényes uniós megállapodást is megszegi, mely alapján háztartásonként legfeljebb 50 liter 86 százalékos gyümölcsszesz előállításáig kedvezményes, 50 százalékos adókulccsal lehet adózni. A hasonló aggályok miatt az Európai Szeszipari Szövetség és egyéb szervezetek is jelezték már kifogásaikat az új magyar szabályozással szemben - állítja az alelnök, aki szerint Brüsszel akár vissza is vonathatja a jogszabályt. Sőt, a szakember azt is el tudja képzelni, hogy lesz majd, aki az Alkotmánybíróságon támadja meg a jövedéki törvény módosítását. Piros László úgy tudja, a hazánkban nemrégiben tárgyalásokat folytató IMF is felemelte már szavát a jogszabály ellen.

A nemzetközi nyomás mellett a szakember egyéb érveket is hoz a pálinkafőzés ellen - kifogásolja például, hogy a jogszabályban engedélyezett főzeteket nem is lehetne pálinkának nevezni. Az uniós eredetvédelem értelmében a pálinkakészítésnek szigorú szabályai vannak, és míg az otthon főzött párlat készülhet sörből, borból, borseprőből, gabonából vagy importgyümölcsből is, lehet édesíteni és ízesíteni, a valódi pálinkánál ezek mind tiltott pontok. Igaz, a jogszabály nem is hívja pálinkának az otthon főzött nedűt, helyette gyümölcspárlatot emleget, a jogszabály kapcsán házi pálinkát emlegetni nem jogi, csupán köznyelvi fordulat. Piros László mégis attól fél: az így főzött szesz egy része pálinkaként kerül majd a piacra. Ennek kapcsán merül fel a következő probléma az alelnök szerint: Piros úgy véli, az emberek nem tartják majd be azt a szabályozást, mely szerint az eladásra szánt házi párlatra a vámhatóságnál kell zárjegyet igényelni, és befizetni utána az adót. A szakember kifogásolja azt is, hogy a kormány nem egyeztetett a szakmai szervezetekkel. Bár az egyeztetésre megvolt az elvi lehetőség, állítása szerint a döntéshozók csak meghallgatták, de nem vették figyelembe a szakma javaslatait arra hivatkozva, hogy a politikai döntés már megszületett a pálinka ügyében.

A Vidékfejlesztési Minisztérium úgy véli, a hatóságnak a jövőben nem a kisembereket kellene zaklatnia a pálinkafőzés miatt, hanem a milliós károkat okozó bor- és szeszpancsolók tevékenységét felszámolni. A pálinkafogyasztás része a kultúránknak, vidéken ma is az emberi élet fordulóihoz, az ünnepekhez kötődik, a pálinkafőzés pedig segít a takarékos és gazdaságos paraszti gazdálkodás fenntartásában - állítják. A fő ellentét a két álláspont közt, hogy a tárca a mindennapok részeként, hagyományos házi alkoholként kezeli a pálinkát, csakúgy, mint azok a vidéki emberek, akik egy kupicával indítják a napot vagy kínálják a vendégeket. A pálinkafőző szakma eközben hungarikumként, külföldre is jól eladható, garantált minőségű címeralkoholként szeretné látni a jellegzetesen magyar gyümölcspárlatot, és nem akarják veszni hagyni az elmúlt években ebbe az irányba tett erőfeszítéseket.