Párizs, a művészetek fővárosa. Ahol minden megtörténhet; ahol minden pillanat a szabadságról szól, ahol az álmoknak semmi nem szab határt. Ezt a benyomást mégis egy könnyed komédiába csöppenve érzékeljük. A történet egy fiatal amerikai párról szól, akik Párizsban csapják elő-nászútjukat a menyegző előtt. A két főszereplő között sok nézeteltérés akad, kapcsolatuk minden, csak nem kiegyensúlyozott.

Egyik, szokásos magányos esti sétája alatt a vőlegény mellett egy öreg Peugeot fékez. Benne pedig a 18-19. század nagy francia művészei foglalnak helyet: Picasso, Monet, Hemingway, Dali.  A férfivel (Owen Wilson) történő események teljesen megváltoztatják a
világlátását.

A rendező szerint új filmje történetében a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című alkotásra hasonlít - csak sokkal szórakoztatóbb, összeszedettebb, humorosabb és elegánsabb. Az időutazás általában kasszasikert hoz. Woody szereti a fantáziabeli történelmi utazásokat, ám ő maga nem szállna be egy visszafele irányított időgépbe. Saját bevallása szerint: "régen mennyire rossz lehetett fogorvoshoz járni, nem?"

Az amerikai rendező imádta a párizsi sémákat használni, és a város minden kliséjét belepakolta a filmjébe, így például a modoros esőt is. "Imádom, amikor esik; ez a spontaneitás ezernyi lehetőségét adja." A filmben a szűzies és álmodozó Marion Cotillard mellett Carla Bruni is szerepet kapott. Mindössze három jelenetben tűnik fel, mint egy
múzeum tárlatvezetője. A rendező e képen nyilatkozott róla; "gyönyörű és vonzó, erős egyéniséggel megáldott nő. És tetszett neki a forgatás végeredménye is."

Carlat valószínűleg nem csak színészi teljesítménye miatt fogják sokan megnézni. A first lady állítólagos terhessége milliókat ültet majd a vászon elé.

(Ouest-France, 2011. 05. 12.)