Antal Imre még mindig naponta gondol édesanyjára, aki kilenc éve hunyt el. Hamvait budapesti lakásában őrzi, ő pedig barátjánál él Szentendrén. Az imádott mamáról már sokat mesélt Imruska, édesapjáról azonban most először beszél.
Szegény mama egyedül van az üres lakásban!
Antal Imre még mindig naponta gondol édesanyjára, aki kilenc éve hunyt el. Hamvait budapesti lakásában őrzi, ő pedig barátjánál él Szentendrén. Az imádott mamáról már sokat mesélt Imruska, édesapjáról azonban most először beszél.

Imre postaládáját megrongálták. Hónapok óta nem senki sem üríti
Apjáért rajongtak a diákok
- Még mindig nem dolgoztam fel a mama halálát, de azt hiszem, soha nem is fogom – mondta lapunknak a műsorvezető. - Nagyon különleges kapcsolat volt a miénk. A természetemet tőle örököltem, külsőleg viszont édesapámra hasonlítok. Kicsit bánom, hogy apámról keveset beszéltem eddig, nagyon jó ember volt. Valószínűleg a tehetségemet is tőle örököltem. Zenetanár volt, a diákjai rajongtak érte. Édesanyámnak viszont nehéz természete volt. Imádtam, de el kell ismernem, hogy kicsit erőszakos volt. Mindig velem akart lenni, és nem igazán szerette a barátaimat. Éreztem én ezt, de sosem ellenkeztem vele. Nekem is akkor volt a legjobb, ha vele voltam. Ezért is döntöttem úgy, hogy hazaviszem a hamvait. Ott volt velem az urna a Damjanich utcai lakásban. Szerencsére a betörők nem nyúltak hozzá, amikor kirámolták a lakásomat. Most viszont külön vagyunk. Nem vittem magammal Szentendrére, amikor a barátomhoz költöztem. Szegény mama most egyedül van az üres lakásban. Édesapám halálakor fel sem merült a hamvasztás, és el kell ismernem, nagyon ritkán megyek ki hozzá a temetőbe. Őt is nagyon szerettem, de vele más volt a viszony. Azt hiszem, apu magányos volt közöttünk. Édesanyámmal annyira szoros volt a kötelék, hogy apámnak már nem jutott hely.
Szabó Dóra