Árpa saját bevallása szerint kamaszként egy vadbarom volt. Ifjúkorát Németországban élte, ahol rossz társaságba keveredett. Német, horvát, szerb és török társaival bandázott. Márkás ruhaneműket loptak üzletekből, kocsikat törtek fel, illetve a rivális csapatok tagjaival verekedtek.

 

 

- A múltat már a hátam mögött tudhatom, és ma úgy emlékszem rá, mint egy kamaszkori félrecsúszásra – mondja Árpa, aki sokat köszönhet édesapjának.

- Mikor a fiatalkorúak börtönéből szabadultam, tudtam, hogy nem szeretnék visszakerülni. Éppen ezért ma már kifejezetten örülök, hogy akkor elkaptak. Szüleim is komolyan elbeszélgettek velem. Tudták, hogy egy alapos verés nem lenne hatásos, ezért nem testi fenyítéssel térítettek jobb belátásra. Apám közölte velem, hogy elvisz egy olyan helyre dolgozni, ami nekem is tetszeni fog. Így kerültem egy filmforgatásra – emlékszik vissza a producer, hogyan került jelenlegi hivatása közelébe. Árpa ma már gondos családapa. Megkomolyodott, és belátta, a törvényeket tiszteletben kell tartani. A ma börtönben ülő fiatalkorúaknak azt javasolja, ne keseredjenek el, de akarjanak megváltozni.

- Az a baj, ha valaki beletörődik a bűnözésbe, és a büntetés letöltése után sem kíván mással foglalkozni. A felnőtt korú elítéltekkel kicsit más a helyzet, rajtuk már nehezebb segíteni, hiszen meg vannak pecsételve. A fiatalkorúaknak ellenben törlik a priuszát…