Általános iskolában meglehetősen komoly szinten űzte a kosárlabdát, olyannyira, hogy ’89-ben nyolcadikosként diákolimpiát is nyert csapatával. Napjainkban már leginkább az egyéni sportok hozzák lázba, többnyire magányosan tartja rendben kondícióját. – Hetente kétszer-háromszor futok és egy héten legalább egyszer lemegyek úszni. Ha a csapatsportokra gondolsz, akkor az Élménybirtok Médiaválogatott keretein belül a kapus posztot látom el.Sokan gondolhatják, hogy azért választotta a hálóőr posztot, mert ez a legkényelmesebb. Miklós ezt azonnal cáfolja. – Nem azért választottam ezt, mert szinte egy helyben kell állni és semmi mást nem kell csinálni, hanem valahogy mindig ez a poszt állt hozzám közel. Sokan azt hiszik, hogy a kapus csak henyél, és semmit nem csinál, pedig a hálóőr is legalább olyan szinten dolgozik, mint a többi játékos. Végig szinte pattanásig feszülnek az izmai, végig él a játékkal, tehát ugyanolyan fárasztó az is, mint egy mezőnyjátékosnak. Érdekes, hogy Miklóst még itt is megtalálják az autogramgyűjtők. Legutóbb a Vipbajnokságon, mérkőzés közben ismerték fel. – Három fiatal meccs közben kért aláírást. Szerencsére a találkozón éppen az ellenfél kapuja előtt végeztünk el szögletet, így rövid gondolkodás után eleget tettem a srácok kérésének.

Baj tehát nem született a kapus népszerűsége miatt, a csapat nem kapott gólt a szituációból, viszont a rajongók elégedettek lehetettek az aláírással, amelyet Szakál Miki, mint mindig, most is mosolyogva kanyarított alá.