- Csak látom, hogy nő a hasa, és egyre jobban realizálódik. De a barátaim azt mondják, hogy amikor megfogod, akkor van valami érzés, ami miatt tudatosodik benned, hogy te apa lettél, addig csak barátkozol a gondolattal. Amikor ráteszem a kezem a hasára, akkor mozog, akkor odajön, ez például egy nagyon helyes dolog. Viki sokat kommunikál vele, én még azért annyira nem. Nézem a hasát, és így próbálom realizálni, hogy benne ott növekszik valami, de nem nem szoktam vele beszélni.

Balázs olyannyira szokja még az új szerepet, hogy még azon sem igazán gondolkodott, hogy fiút vagy lányt szeretne, egy dologban azonban biztosak Vikivel, kis Balázsnak senki nem fogja hívni gyermeküket.

Viki nehezen viselte az első hónapokat, de ezen kívül semmi nem változott az életükben. Még óvatosak, nem vásárolgatnak a babának, és nem rendezgetnek be babaszobát. Próbálják olyan természetesen venni a mindennapokat, amennyire csak lehet. Balázs igyekszik mindenben támogatni Vikit. És így lesz ez a szülésnél is.

- Ez a dolog nem rólam szól. Ha neki az a jó, hogy én ott vagyok, szívesen bemegyek, meg én azért így finoman pedzegetem, és ő mondta, hogy ezt egy kellő időpontban eldönti, hogy őt ez zavarja-e vagy nem. Szerintem a nő döntése, hogy te bent lehetsz-e vagy nem, tehát én nem fogom egy kiskamerával mindenféleképpen átvágni magam az orvosokon, és betörni az ajtót. Ha a párom azt mondja, hogy ő szeretné, mert neki jó, akkor igen, ha nem, akkor ülök kint a barátaimmal a folyosón, és bemegyek, ha már bemehetek, tehát ott az adott pillanatban minden az anyáról szól, a férj ott csak másodlagos.

Balázs nem akármiért nevezi férjnek azt az embert, aki ott lesz majd a szülésnél. Vikivel úgy tervezik ugyanis, hogy még a baba érkezése előtt összeházasodnak. Balázs élete tehát révbe ért. De ez nem azt jelenti, hogy megkomolyodott, leendő gyermeke még nem tudja, milyen apát választott magának.