Úgy hívják az urat, hogy Iyengar. Bárhol leszálltam a repülőgépről, Bomei-ban, Delhi-ben, vagy Kalkuttában, benéztem a repülőtéren egy könyvesboltba, mindenhol az Iyengar könyvek voltak, és egyszer csak ott volt személyesen Iyengar. Azzal kezdte a napot, hogy hozott egy vekkert, felhúzta, maga mellé tette, és fejen állt. Háromnegyed óra múlva, megszólalt a vekker.

Én nem tudok háromnegyed órát fejen állni, de ki kell próbálni, hogy micsoda fantasztikus élmény, egy fejen állást hosszan tartani. Micsoda koncentrálást igényel…”