Benkő úrnak volt fakorszaka, utána jött aztán a vaskorszaka, ami azzal indult, hogy írt egy indulót egy nagy vascégnek, majd elkezdte vasszékekkel, vasoszlopokkal, és vaskorlátokkal felruházni otthonát. – Én nem szeretem a bútorokat, én magam csinálok, de ez nem érdem, úgy is néz ki. Benkő Dániel nemcsak bútorokat készített az évek során, hanem 82 lemezt is, legalábbis számításai szerint körülbelül ennyit, nagy részük a plafont színesíti. A nappalinak kikiáltott helyiségben – egyébként ez egykor terasz volt – található a festőasztal, az étkezőasztal, és még egy házi pódium is, ahol Dániel egy tonet székre ülve gyakran kapja kezébe lantját, hogy szórakoztassa a nagyérdeműt.  – Ez a Bakfark szoba, itt szoktam meditálni, egyedül, vagy a kutyával, itt őrzöm azokat a relikviákat, amiket a Bakfark Bálint hagyott hátra, ez egy ilyen kis szentély. Lantokból nincs hiány Benkő Dániel otthonában, a rengeteg hangszer fültanúja lehetett a legutóbbi 30 lemez elkészültének. Igyekeztünk követni Dánielt, bár itt már nem igazán tudtuk, hol is járunk. Aztán az elvarázsolt világból egyszercsak kiléptünk a valóságba, és a toronyból csodálhattuk a fenséges panorámát, még így, kissé borongós időben is.

– Ott lehet látni a Lágymányosi hídat, a Művészetek Palotáját, az ott a MÜPA – ja, ez meg a művészetek háza, a művészetek budai palotája. Én itt jól érzem magam. Benkő Dániel varázslatos figurájához abszolút dukál ez az elvarázsolt kastély, és bár egyelőre csak házi állatkáival osztozik a millió szobán, reméli, hogy hamarosan álmai asszonyát is felviheti a toronyba, hogy a csillagos ég alatt valljon szerelmet neki.