Benkő Dánielt, az egészséges táplálkozás legfőbb szószólóját először is jól megvendégelték, hogy csúcsformában, teli hassal vethesse bele magát a parton kizárólag rá váró kalandokba: csokoládé-szökőkút és egy kevés jéghideg, friss gyümölcs szolgáltatta a szükséges kalóriákat.

Jóllakottan még a húrok is jobban pendülnek, ékes bizonyítékkal szolgált erre a művész úr is, hiszen először dzsungelbéli jó barátjának, Falusi Mariannak adott nem mindennapi szerenádot, majd tiszteletbeli fiacskáját, Oszkárt tanította meg néhány príma akkordra. Kettejük közös produkciója szinte könnyfakasztóra sikerült.

- No, de elég legyen a lazsálásból, edzéstervet akarok! - kiabálta Dániel gyermeki akaratossággal az arcán, miközben a strandon felállított fekvenyomó-pad alá igyekezett bepréselni magát.

Hamar körülvették a korosodó lantművészt a kigyúrt fiatalok, talán egy jó nevetés reményében, ám gyorsan lefagyott mindenki arcáról a mosoly, amikor Dániel játszi könnyedséggel látott neki a tekintélyt parancsoló súlyok emelgetésébe, majd levezetésképpen pár - szabályosnak ugyan nem mondható - de legalább gyors fekvőtámasszal tett pontot a gyúrás végére.

Míg a strandolók döbbenten találgatták, hogy vajon mi lehet Dániel erejének titka, addig vendégünk egy gyengédebb elfoglaltság után nézett.
Mint az köztudott, nagy állatbarát, erről már az argentin dzsungelben is tanúbizonyságot tett, akkor egy kismalaccal kötött életre szóló barátságot. A malacok tehát közel állnak a szívéhez, mi pedig semmi esetre sem hagyhattuk figyelmen kívül: két apró, csüngő hasú bébi-malacot vittünk a siófoki part királyának elébe. A kellő tiszteletet azonban csak az egyikük adta meg a művész úrnak, a másik inkább a természet hívószavára hallgatott és kereket oldott Dani öléből.

A kóborló kismalac története itt még nem ért véget, Dánielé azonban igen. A lantművész a kellemes napot megköszönve, ahogyan érkezett, úgy távozott is a napos Siófokról.