Csákányi Eszter szívéhez közel áll a Brezsnyev lányáról szóló darab, amely tulajdonképpen nem a Brezsnyev-éráról szól, hanem egy olyan nőről, aki tönkremegy saját apja miatt, akit imád és gyűlöl is egyszerre. Bár hatalmas kihívást jelentett számára a mű főszerepének eljátszása, mégis örömmel vállalta a felkérést, hiszen a Dolcsaja Vitában is egy híres ember lányáról van szó.
- Persze össze sem lehet hasonlítani a két történetet, de mégis van annyi hasonlóság a szerep és az életem között, hogy mindketten híres emberek lányai vagyunk - mesélt új szerepéről és édesapjához fűződő viszonyárol a NapiászOnline.hu-nak Csákányi Eszter. - Nekem szerencsém volt, mert édesanyám és nagyanyám rengeteget segítettek ennek a kezelésében és édesapámmal is nagyon jó volt a kapcsolatunk. Azért ez nem könnyő helyzet, vannak olyan gyerekek, akik ebbe bele is haltak.

Csákányi Eszter számára rendkívül fontos volt édesapja kritikája, de ugyanez működött fordítva is. Elmondása szerint édesapja inkább színésznőként tekintett rá, mint gyermekként.
- Csoadálatos kapcsolatom volt édesapámmal, büszkék voltunk egymásra - mesélt tovább a NapiászOnline.hu-nak a színésznő, aki még most is rengeteget dolgozik. - Nagyon fontosak voltak a kritikák, folyton kritizáltuk egymást és ebből izgalmas, éjszakán át tartó beszélgetések kerekedtek, amik nem nélkülözték a humort sem.
Csákányi Eszter sokszor még ma is hallja édesapja hangját, igaz, nem a színpadon és nem is az előadásaival kapcsolatban.
- A mindennapi életben sokat ügyetlenkedem és hülyeségeket csinálok, ilyenkor mindig hallom azt a csak rá jellemző hangsúlyt, ahogy mondja: "Eszter, mit csináltál?" - mondta el a NapiászOnline.hu-nak Csákányi Eszter, aki szerint édesapja saját fiatalságát látta viszont benne: míg Csákányi László egy bölcs művész volt, a színésznő sokáig egy nyeretlen kiscsikó.

A mostani szerep a Dolcsaja Vita című darabban éppen az apa-lánya kapcsolat miatt ragadta meg a színésznőt, akinek elmondása szerint ez élete egyik legnehezebb szerepe.
- Ez egy fájdalmas, szomorú, ugyanakkor nevetnivaló történet, amit remélem a közönség is maximálisan át fog érezni, hiszen szerintem a kettő hajszálon múlik. Nincs igazán különbség a kettő között, a sírás és a nevetés is ugyanonnan szökök, tör elő.