– Az egész életemet keményen végigdolgoztam. Visszanézve szinte hihetetlen, de hétköznap három-négy, hétvégén akár hét-nyolc fellépésem is volt naponta. Mindezt azért vállaltam, hogy legyen egy kertes házam. Mindig ez volt a célom, mert ilyenben nőttem fel – meséli Csala Zsuzsa, akinek anyagi okokból végül mégis el kellett adnia a házát. – Sajnos, el kellett költöznöm a házból, de van, amiről nem tudtam lemondani. A családomon kívül a kutyáim álltak hozzám a legközelebb, ezért kiásattam a hamvaikat a kertből, és most az ágyam fölött tartom őket egy urnában – vallotta be a színésznő, aki a rengeteg fellépés miatt az anyaság érzését nem tapasztalhatta meg. – Harmincas éveimben azzal nyugtattam magam, hogy vannak kolléganőim, akik negyvenéves koruk után szültek. Így csak dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam. Az évek pedig múltak, és azt vettem észre, hogy kifutottam az időből. De talán jobb is, hogy nem lett gyerekem, mert ennyi munka mellett nem tudom, hogyan tudtam volna felnevelni. Nekem gyerek helyett kutyáim voltak – állítja a művésznő, aki anyai érzéseit nővérei gyermekein éli ki.

 

Csala Zsuzsa: Az évek múltak, és azt vettem észre, hogy kifutottam az időből