– A fiúk kinevettek minket, hogy nem elég, hogy nem eszünk, még azt a kevés erőt is erre fordítjuk. Olyan volt ez a néhány hét, mintha hat hónapra szanatóriumba vonultam volna, teljesen megújult a szervezetem. Ma már gond nélkül végigcsinálok egy két órás koncertet, ami az utazás előtt még megerőltető volt – tette hozzá Heni.
A fiatal énekesnő azonban nemcsak a természet közelsége miatt érezte jól magát. Bár eleinte feszélyezte, hogy ki kell bújni a csinos ruhákból, a magassarkú cipőből és a smink is lekerül az arcukról, három-négy nap után rájött, ez nem is alakulhatott volna jobban. Azzal, hogy lekerültek ezek a kiegészítők, és mindennap ugyanabban a ruhában, természetes bőrrel vette őket a kamera, szó szerint megmutathatták igazi arcukat.
– Az esőerdőben igazán önmagam lehettem, és ez felszabadító érzés volt. Pedig eleinte tartottam tőle, hogy a nézők mit reagálnak, azt gondoltam, elvárják tőlünk a tökéletes külsőt. Az emberi kapcsolatokról is sokat megtudtam abban a közegben, elsősorban toleranciát tanultam a csapatban.

Heni a tízfős társaságból mindenkihez közel került, az egyetlen kivétel Benkő Dániel, de ha találkoznak, vele is szívesen elbeszélget. Horváth Évával szoros barátságot ápolnak, de rendszeresen beszél Markkal, Bárdosi Sanyival, Somával, Szabó Patríciával, és Falusi Mariannal is megszerették egymást. A Dzsungelkirálynőt előtte nem ismerte, és őt is meglepi, mennyire mély lett a barátságuk alig több mint két hét alatt.
Úgy véli, ha ők lettek volna a második széria résztvevői, akkor is ugyanolyan hangulatban teltek volna el a napok a táborban, és hálás Somának, valamint Falusi Mariannak, hogy összetartották őket, és nem hagyták belefolyni a társaságot az állandó Győző-Benkő csatározásokba. Heni bármikor visszamenne az argetin dzsungelbe, de előbb haza szeretne eljutni, a Vajdaságba, mert szüleit szeptember óta nem látta.