Dopeman jót szexelne az utolsó napján

Elfelejtett jelszó?

2008. szeptember 27., szombat 07:00

Három nap, három sztár. Mi lenne ha az élet egyetlen nap lenne? Ha csak a ma létezne? Mindenkit zavar az idő rohanása, nincsnek ezzel másként a sztárok sem. Dopeman, Mező Misi és Maksa Zoltán próbálják megválaszolni a kérdéseket. Újabb vendégek a sztárportré rovatban.

Ha az élet egyetlen nap:

„Akkor azt csinálnám, hogy adnék egy hatalmas koncertet, majd mindenkivel, akit szeretek - elsősorban a feleségemmel és gyerekemmel - felülnék egy repülőgépre, és a világ hat legszebb helye közül az egyikre megérkeznénk. Ott koccintanánk egy nagyot, majd egy hatalmas szexbe belehalnék a feleségemmel. A gyerektől előtte elköszönnék.

Meg kell próbálni az életet úgy élni, mintha minden nap az utolsó lenne, és kihozni a lehető legjobbat belőle. Egyet nem szabad elfelejteni: mindig a jelenben élünk! Tehát soha nincs olyan, hogy a holnapban élek vagy a múltban. A múltban élni ugyanolyan bugyutaság, mint a holnapon töprengeni. Ez nem egy olyan világ - amiben most élünk - ami igazából a jelen létről szól. Itt a halmozáson való izgulás, illetve a megszerzett tárgyaknak az elvesztése felett való idegeskedés, és az anyagi helyzet megrokkanásától való félelem irányítja az emberek mindennapjait.

Az az igazság, hogy az igazi élj a mának, vagy egy normális filozófia szerint való életmódnak jelen pillanatban Magyarországon nulla százalék a lehetősége. Ezt értem magamra is. Én lehet, hogy annyival szerencsésebb reinkarnáció vagyok, hogy nagyjából közelebb jutottam magamhoz azáltal, hogy tudom, hogy mi a feladatom itt ebben a világban, és azzal foglalkozhatom.”

Pityinger Péter (Dopeman)

Ha az élet a mai nap:

„Akkor felkelnék 9 órakor, mert ilyen későn szoktam kelni. Keveset találkozom a szüleimmel, testvéreimmel, úgyhogy a nap felét mindenféleképpen a családommal tölteném, aztán estére beiktatnék egy jó kis koncertet. Ha ez a mai napról szól, most a kedvesem nincs itthon, ő tanár néni és táborban van a gyerekekkel, akkor őt is meglátogatnám, mert egyébként holnap jön csak haza. Családom, kedvesem és utána az örömzenélés.

Nem is Magna Cum Laude koncert, hanem valami olyan, ahova a barátaim, zenésztársaim jönnének, és egyfajta jammelés lenne. Ha jól tudom B.B King szájából hallottam, hogy úgy menj fel a színpadra, és úgy zenélj, mintha az lenne az utolsó koncerted. És én tényleg próbálom ehhez tartani magam, és valami olyat adni, hogy a közönség úgy menjen haza, hogy élete legjobb koncertje volt.”

Mező Misi (Magna Cum Laude)

Ha az élet még egy nap:

„Akkor én azt hiszem, hogy hátradőlnék. Hogyha azt mondanák, hogy holnap éjfélkor befejeződik ez a project, akkor valószínűleg vagy betennék egy jó filmet, vagy betenném valamelyik régebbi estemet, és elégedetten nézegetném, mert azt hiszem, hogy elég szép életutam volt. Ha visszatekintek, egy nagyon kellemes karriert mondhatok magaménak, úgyhogy én azt hiszem, hogy egy ilyen kis elégedetten hátradőlő összegzéssel telne az a bizonyos utolsó nap. Megenném a kedvenc kajámat, megsimogatnám a gyermekeimet, kimennék a kertbe egy kicsit, elolvasnám a kedvenc novellámat még egyszer, felraknám a kedvenc számomat.

Béla bácsit sose felejtem el, Békéscsabán odajött az előadásom után és a következőt mondta: Maksa Úr, ebben az országban olyan rendszer még nem született, hogy nekem legyen jó, akkor minek idegeskedjek?! Azt mondtam: le a kalappal, semmi baja nincs, egész napokat kapál végig gond nélkül, mert agyilag rendben van.

Hogyha megpróbáljuk ezeket a pici dolgokat megtalálni és a méltóságot üzembe helyezni, ami bennünk gyárilag megvan, mert egy rendkívül intelligens nép a magyar, akkor ez szerintem a túlélést alapvetően segítheti.”

Maksa Zoltán

További részletek a rádióműsorban: www.sztarportre.hu