Regisztrálok
Regisztrálás Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó?
Freddie Mercury legjobb barátja vallott
rtlbulvar.hu
2009. augusztus 14., péntek 11:18
Ha Freddie Mercury és a magyar dalok kapcsolatára gondolunk, biztosan mindenkinek az emlékezetes 1986-os budapesti koncert jut eszébe. Most hétvégén azonban a Margitszigeten újraértelmezik az ikonikus énekes és anyanyelvünk kapcsolatát.

A koncert fellépőinek tolmácsolásában magyarul csendülnek majd fel a Queen együttes felejthetetlen slágerei. Az édes nosztalgiában azonban nemcsak a világhírű dalok segítettek, a főpróbát ugyanis megtekintette Peter Freestone is, aki tizenkét évig volt Freddie személyi asszisztense, szakácsa, és jó barátja.  – Freddie Mercury, és ezt nagyon boldogan és büszkén mondhatom, a legjobb barátom volt. Ő volt a legkedvesebb, a legnagylelkűbb és a leghűségesebb barát, akit bárki kívánhat. Ha a barátja voltál, mindent megtett érted, ami lehetséges – mondta Peter Freestone. Az 1991-ben elhunyt zenei legendára emlékezve, egykori jó barátjának nem kellett sokáig gondolkodnia azon, hogy mi volt a legfontosabb dolog Freddie-nek az életében.  – Barátok. A barátok voltak a legfontosabbak az életében. Nagyon gyakran hallhat vagy olvashat olyasmit az ember, hogy Freddie magányos volt és szomorú. Ez egyáltalán nem igaz! A legkedvesebb emlékem róla, amikor otthon ül a lakásban, és a fejét hátradőlve szakad a röhögéstől. Nagyon jó humora volt, és imádott nevetni. Élvezte az életet.A jókedv, a humor és a nevetés azután sem tűnt el a zanzibári születésű Freddie életéből, miután 1987 tavaszán megtudta, halálos kór támadta meg: AIDS-es. De amennyi büszkeséggel és bátorsággal építette fel addigi életét és karrierjét, annyi méltósággal és élni akarással nézett szembe a halállal. – Amikor elmondta nekem, éppen a konyhában voltam egyedül. Ő lejött hozzám, és azt mondta: tudod, hogy beteg vagyok, ugye. Nos igen, válaszoltam. És ő megkérdezte, hogy azt is tudom-e, mi a baja. Nem tudom, mondtam, de vannak tippjeim. És ő azt mondta, figyelj, AIDS-es vagyok, de ez volt az utolsó alkalom, hogy erről beszélgettünk. Nincs szükségem sajnálatra és együttérzésre. Van egy életem, amit élek. Sokkal kevesebb időm van, mint a többi embernek, de sok dolgom van még az életben. Szóval így nézett ő szembe a betegséggel. 1989 októberében, a doktor a Garden Lodge-i házban beszélt velünk. Ekkor már láttuk, hogy nagyon beteg, és az orvos azt mondta, nem biztos, hogy megéri a karácsonyt. Persze összeomlottunk. És aztán ő még két és fél évig élt. Mert ennyire akart élni, és ott volt neki a zene, aminek élt. És ez segítette továbbélni.

Nincs még hozzászólás, légy te az első!

kapcsolódó hírek
cimkefelhő
bulvár rovat legfrissebb hírei


Híradó Media Kft. 2006-2012 Napiaszonline.hu | Napiász Online | Főoldal | Médiaajánlat | Impresszum | Adatvédelmi nyilatkozat | Karrier