- Több bajom van már vele, mint egy gyerekkel – panaszkodik Jenei, aki nemcsak orvoshoz hordja barátját, hanem ő adja be a gyógyszereit, ő főz, mos és takarít rá. Csuli öregségére elérte, hogy háziasszony módjára kell élnie. Pihenőideje sem sok marad Antal Imre mellett. Ha mégis, akkor kedvenc kutyájukkal kimegy a Duna-partra sétálni.

- Egyre többet veszekszünk. Ez mindkettőnknek rossz, de tudjuk, négy évtizedes barátság mindkettőnktől áldozatokat követel – magyarázza Jenei, aki még azt is elnézi Imrének, hogy víziszonya van. - Nem értem, hogy egy ekkora egyéniség miért fél a szappantól! Sokkal igényesebbnek kellene lennie. Tudom, hogy beteg, de ez nem lehet indok az állapotára. Elhagyja magát, amit én nem vagyok hajlandó elviselni. Méregdrága ingei és öltönyei vannak, de heteken át ugyanazt veszi fel. Nekem is alig engedi meg, hogy kitisztítsam őket.

Antal Imre szerint Csuli túlzásba viszi az aggodalmaskodást.

- Ő azt gondolja, hogy teljesen hülye vagyok. Ráhagyom. Vissza szeretnék menni Budapestre, a Damjanich utcai lakásomba, de nem engedi – állítja Imruska, aki saját bevallása szerint imádja az életet, de tudja, semmi sem tart örökké.

KK