Én mondhatom, hogy az életem során rengeteg szerencse volt. Nem kell messzire menni, az autóbalesetünkig. Akárhogy is nézzük, az egy picivel rosszabbul is végződhetett volna. Igaz, hogy így is kiestünk X évet, de mégis azt mondhatom, hogy fel tudtunk épülni, nem kellett semmilyen végtagunktól megválni – ezt nagyon csúnyán fejezem ki, de tényleg így van. Nem vesztettem el a szemem világát, pedig közel álltam hozzá. Ezek a pici kis idézőjeles apróságok azért mégis a szerencsén múltak, úgyhogy igazából nekem a legnagyobb szerencse az életemben, hogy azért mégiscsak túl éltük mind a ketten Zsoltival.
Itt van mellettem Balázsnak a kistestvére, aki két és fél éves, neki még nehéz lenne elmagyarázni, hogy mi az a szerencse, de például a kutyusom, Jenny, akit egy évesen nagyon rossz körülmények közül szedtem ki, tíz év után most is itt van mellettem.

Pont ezen gondolkodtam valamelyik nap, hogy ha ő akkor nem fut össze velem – egy hajléktalan embernél volt -, akkor vajon még élne-e, és egyáltalán milyen sors várt volna rá… Ezek apró szerencsék az életben, ami neki persze az egész élete- mesélte Judy