Ugyan már csak négyen vannak, de még így is lehetőséget kaptak arra, hogy méltóképpen ünnepeljék a Húsvétot a villalakók. Terített asztalok és hímes tojások várták ébredés után a játékosokat, Anikó pedig nem győzött hangot adni csodálkozásának.

A fiúknak természetesen biztosítottak a szerkesztők kölnit és szódavizet is, akik ki is használták a kapott lehetőségeket. Alekosz az éjszaka leple alatt mindkét lánynak írt egy-egy locsolóverset, amelyeket a lányok szívesen fogadtak. Jerzy csupán egy két soros szösszenettel készült, de a lányok az ő versét és kölnijét is elfogadták. Az előre bekészített szódásüvegeket a lányok már csak akkor vették észre, amikor Alekosz szólt Jerzy-nek, hogy torlaszolja el az ajtót. Anikó és Éva természetesen menekülőre fogták, ám egyikőjük sem úszhatta meg a locsolást. Amíg Anikó jól fogadta, Éva most is kikelt magából, mondván: „Már meg vagyok locsolva.”

A nap további része is ünnepi játékokkal telt, ám Alekoszra most is - mint mindig - számítani lehetett. Anikó az Okostojással, Éva pedig Jerzy-vel került párba, első feladatuk pedig tojásdobálásba torkollott. A második feladat alatt szintén csak Anikó hangját lehetett hallani, hiszen mindenképpel le akarta beszélni arról Alekoszt, hogy fogdossa őt: „Fejezd már be Alekosz. Miért kell neked ezt csinálni?” Alekosztól nem is várhattunk más választ: „Mert ez a feladat.”