Hogyan kerültél Kanadába?

- Ötéves voltam, amikor kiköltöztünk, akkor az egyik nagypapám már ott élt hosszú ideje, ő hívott. Megtetszett a szüleimnek, így kinn maradtunk, aztán 2009 novemberében jöttünk haza. A rokonok is hiányoztak: volt olyan, hogy három év távollét után a magyarországi nagymamámat alig ismertem meg.

Az egész család hazaköltözött?

- Igen. Van egy húgom, aki kinn született Kanadában, persze őt is hazahoztuk. Vancouver hiányzik ugyan, de én is vissza akartam jönni, nem volt ellenemre a költözés. Tíz év alatt kétszer látogattunk csak haza, de akkor mindig nagyon jó volt. Most pedig a kinti barátok hiányoznak. Nyelvi szempontból persze jó volt kinn élni, mert a francia csak alapszinten megy ugyan, azt csak az iskolában tanultam, de az angollal nincs semmi problémám.

16 éves vagy: most kimaradsz a középiskolából?

- Pécelre járok Ráday Pál gimibe, de most a műsor miatt magántanuló vagyok. Amíg tart a Megasztár, az leszek, utána visszamegyek a suliba. Szüleim persze nem hagytak magamra, váltják egymást nálam, a Megasztár-házban. Egyszer édesanyám van velem, majd két nap múlva apám.

A megfázáson túl vagy?

- Az elmúlt, de most meg torokgyulladásom van. Gyógyszert kell szednem.

Sokat pihenni nem lehet.

- Nem. A szombat és a vasárnap lazább ugyan, pihenőnap, de hétfőtől kemény munka van. Ma (csütörtökön - a szerk.) például kilenckor már lenn kellett lenni, jött értünk a busz, elvitték a csapatot a stúdióba, estig pedig a közös dalt próbáljuk, gyakorlunk, ruhákat próbálunk. Fél óra lazítás van, nagyjából elég az ebédre, utána pedig munka van este kilencig. A ruhákat előre próbáljuk a divatkreátorokkal, mert nem csak a pénteki öltözék számít, hanem a jövő heti ruhákat is egyezetjük. Így sötét este térünk vissza a szállásra, ott megvárjuk a Megamánia című műsort, közben éjfél lesz, reggel meg kelés. De nem panasz, én örülök, hogy van ez a pörgés.

Renáta azt mondta, hogy nincs egy perc csend a szálláson, valaki mindig énekel.

- Ez így van. Négy apartmanban vagyunk, ebből egy a Fivéreké. Lent lakik Panka, Melinda, a többiek fent, és tényleg folyamatos éneklés megy. Amíg benn volt Andreas, Ádám, addig sokat pengett a gitár, mert ők amint felkeltek, egyfolytában gitároztak, le sem rakták. Néha még be is szóltak, hogy ne daloljunk folyton, ne pazaroljuk el a hangunkat, mert elmegy.

Szórakozásra már nem marad idő?

- A speed fitnesznek hódolunk, Reni, Attila, Giorgio, Bence meg én, heti kétszer. Tévét is nézünk néha, de inkább netezés megy, laptopról.

A nezetők kritikáit nézitek, olvassátok?

- Én nem olvasom a netes kritikákat, mert ha száz jó, és egy rossz, akkor az az egy engem kikészít. Anyukám olvassa ezeket, de úgy tudom, hogy a többiek sem nagyon nézik. Igazából, ha ismeretlenek rosszat írnak, az sem baj, mert a lényeg, hogy itt vagy, minden héten kapsz elegendő szavazatot másoktól, azaz annyira nem utálhatnak. A lényeg, hogy senkit nem befolyásol a netes kritika, ezért nincsenek szomorú emberek a műsorban.

Pénteken mivel rukkolsz elő?

- Az Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem lesz a dalom, Cserháti Zsuzsától. Örülök, hogy magyar est lesz, bár mindkét nyelven szeretek énekelni. Fontos, hogy tetsszen a szám, hogy bele tudjam magam élni. Cserháti pedig nagy kedvencem, a United együttessel, Caramellel, a Megasztár korábbi győzteseivel együtt. A régi idők dalait szeretem még, Kovács Kati, Máté Péter is kedvenc, őket a szüleim is hallgatták Kanadában, meg a nagymamám is, aki különben énekesnő.

A külföldi előadók közül kiket szeretsz?

- Christina Aguilera nagy kedvenc, de szerettem a német Tokyo Hotelt, az angol McFlyt. Korábban inkább rockos voltam, de mostanában mindenfajta zenét meghallgatok, a countrytól a metálig. Amikor visszajöttünk Magyarországra, akkor megváltoztam, ahogy tinikorban gyorsan változnak az emberek. Akkor még piros csíkok voltak a hajamban, most meg szolid, barna hajú lány lettem, aki nem olyan vad, és a popzenét szereti.

Volt vitád a stábbal olyan dal miatt, amit nem akartál?

- Van beleszólásom abba, hogy mit énekeljek. Ha valamit nagyon nem akarok, nem muszáj előadnom. Azt nézik, mennyire ismert a dal, mert fontos, hogy olyan legyen, amit szeretnek a nézők. A segítőink is ajánlanak számot, mi is, így áll össze egy lista. Elégedett vagyok az eddigiekkel.

És a zsűri is elégedett volt?

- Friderikusz Sándornak vannak ugyan beszólásai, de pont ezért szeretjük. Eszenyi Enikőt nem nagyon ismerem, de persze az ő véleményét is elfogadom. Presser Gábor és Mester Tamás viszont tényleg zenészek, nagyon figyelek arra, mint mondanak.

És a régi barátok mit mondanak?

- Figyelik a dolgaimat Kanadából is, a neten követik a show-kat. Tetszik nekik, hogy bekerültem egy ilyen tehetségkutatóba, tudták is rólam, hogy szeretem a zenét, mert már az iskolában is énekeltem. Dalversenyeken indultam kilencéves korom óta, van némi rutinom, de a Megasztár azért más kategória. Itt több a néző, ráadásul négy zsűritag is van. Néz a közönség, figyel a zsűri, és amikor kilépsz, végig azon vagy, hogy minél jobb legyél, ne hibázz. Nem könnyű. Ha most azt mondanák, hogy benne leszek az ötben, négyen előttem végeznek, akkor azt azonnal elfogadnám!

A fellépőruháiddal elégedett voltál?

- Hát, volt egypár, ami nem jött be.

Barátaid vannak a házban?

- Nincs sok lány, ami részben baj, de én amúgy is fiús vagyok. Dáviddal jóban vagyunk, Panka, Attila is aranyos, ahogy Béla is, a Fivérekből, vele is nagyon jóban vagyok. Igazából mindenkit felsorolhatnék, mert bár tudjuk, hogy ez egy verseny, de jóban vagyunk, nem legyőzendő ellenfelet látunk a többiekben.

A bulvárlapok összehoztak Tóth Ádámmal, az Adam's Comedyből. Mi történt?

- Nem igaz, amit a bulvársajtó ír. Nem volt csókolózás, és nem is úgy nézek rá. Ezen tényleg csak nevetni tudok. Egyébként alig van itt lány a Megasztár-házban, hát kivel barátkozzak?

Ha nem jön össze a zenei, énekesi pályafutás, mihez kezdesz majd?

- A médiában szeretnék maradni, akár szerkesztőként. Most, hogy belekóstoltam a televíziózásba, szeretnék megmaradni benne.