Nóra: De mit éltetek akkor át, mi történt?
Junior: Hát úgymond kis hülyegyerekekből, mert nagyon fiatalok voltunk az élethez, meg mindenhez, hirtelen egy csomó klubba, ahova nem járhattunk le, nem mehettünk le, mert más színű bőrünk volt, vagy túl sok roma volt körülöttünk, ott már VIP jegyet kaptunk. Furcsa volt, megfordult az egész világ.
Junior: Fejenként kaptunk olyan 1 millió forintot…
Nóra: Tehát 15 évesen 1 millió forint, ami ráadásul nem örökség, hanem a tehetséged... Mit vettél belőle?
Junior: Nagyon sok csokit, ruhákat, a legmárkásabb cipőket, farmerokat...
Nóra: Apu, anyu nem szólt, hogy hékás állj meg?
Junior: Vittük egy részét anyunak is, de a többit azt eltapsoltuk, mert nagyon könnyen jött.
A túl korán jött siker végül megmérgezte a fiatalok kapcsolatát, ennek pedig szakítás lett a vége. Junior úgy döntött, hogy Amerikában próbál szerencsét, de másfél év után hazahúzta a szíve és szólókarrierbe kezdett, amit nagyban befolyásolt a külföldön hallott fekete zene.

Junior: Próbáltam a kettőt összehasonlítani, mert van párhuzam, mert körülbelül olyannak éreztem itt a romákat, mint kint a fekákat, el voltak nyomva és a zenével kitörtek, azzal, amivel ügyesek.
Nóra: Kitörni szerettél volna?
Junior: Igen, ebből az egész masszából, hogy ez csak negatív lehet, és jó látni, hogy van Eddie Murphy, volt Michael Jackson, és most van Obama... Tök jó látni, hogy haladnak...Ezzel együtt Junior is előre halad, szóló karrierje felfelé ível, magánélete is kiegyensúlyozott, kedvese mellett pedig egy új szerelmet is talált magának, a színészetet, amivel legalább olyan komolyan szeretne majd foglalkozni, mint a zenéléssel.