- Mint minden nő, imádom a cipőket, bár én magas sarkúban nem tudok járni, ezért inkább a sportosabb topánkákat kedvelem. Szeretek vásárolni, órákat is el tudok tölteni a próbafülkében. A legtöbbször azon szoktam hezitálni, hogy a megtetszett fazonú ruhából milyen színűt vegyek. Kínában szerencsém volt, mert egyrészt olcsón lehetett vásárolni, másrészt a csapattársak is szívesen hódolnak ennek a szenvedélynek, így nem egyedül kellett mennem – mesélte mosolyogva a sportoló.

Mohamed Aida a pekingi olimpián szeretett volna érmet szerezni, ám ez sem egyéniben sem csapatban nem sikerült.

- Nagyon csalódott voltam főleg az egyéni eredményem miatt, mert úgy gondolom a csapaté reális volt. Mindeközben szerintem, a negyedik az egyik legrosszabb helyezés, mert pont lecsúsztunk a dobogóról. A sportolóknak meg kell tanulniuk, hogy csakis előre nézzenek, nem szabad a múlton gondolkodni. De persze így is nehéz, kell jó néhány hónap, mire kiheverem lelkileg. Szerencsére a férjem mindenben támogat, és ha vele vagyok, akkor sokkal optimistábban látom a dolgokat.

Bizony nem mindennap lehetnek együtt a férjével, annak ellenére, hogy már három éve házasok. Majdnem ugyanannyi időt töltenek együtt, mint külön.

- Nem könnyű. Főleg, amikor elbúcsúzunk, és tudjuk, hogy jó ideig külön kell lennünk. Olyankor mindketten lefoglaljuk magunkat a munkával és a barátokkal. A férjem Kanadában él, imádok ott lenni, mert Vancouverben teljesen más az emberek felfogása, sokkal pozitívabban állnak az élethez, és ez rám is jó hatással van. Ugyanakkor imádom Budapestet is. Már tervezünk kisbabát, de abban még nem jutottunk dűlőre, hogy hol éljünk. Egyikünk sem várja el a másiktól, hogy elhagyja a szülőföldjét. Ott fogunk végül élni, ahol jobb lehetőségeink lesznek – mondta Aida.

A fiatal sportoló nagyon bízik benne, hogy a Csak Csajokban lesz módja megtanulni a selyemfestést, mert amióta meglátta a különböző színű kelméket, azóta szeretné megtanulni ezt a mesterséget.