"Imádom a szüret minden pillanatát, ilyenkor összegyűlik az egész család és olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz família: vidámak és hangosak. Hosszú évek óta ugyanaz a szüreti forgatókönyv: hajnalban kelünk, metszőollót, kosarakat ragadunk és irány a domb!"

Míg a rokonság egyik fele szorgosan kosarakba gyűjti az édes fürtöket, a másik része azon imádkozik, hogy Barbi idén megússza baleseti sebészet nélkül.

"Hát igen, finoman szólva sem vagyok egy metszőolló virtuóz: amíg a többiek rém ügyesen szüretelnek, én finom érzékkel sorra amputálom az ujjaimat" – avatott be a jeles családi esemény, valamint a szintén hagyományosnak mondható öncsonkítás kulisszatitkaiba Barbi, aki a szőlőtőke helyett ezúttal az alkarját vette célba.

Mivel senkit sem ért váratlanul a menetrendszerintinek mondható baleset, a legközelebb álló rokon kivette az ollót a kezemből, így a nap további részében a fényképezőgépem biztonságos lencséjén keresztül dokumentáltam a történéseket – tette hozzá a Cool Night Extra háziasszonya.

Az idei termés mennyiségben nem, ám minőségben mindenképp hozta a tavalyit.
"Mézédes és inkább nektárnak, nem is mustnak nevezhető az eredmény, úgyhogy jó munkát végeztünk" – dörzsölte elégedetten a tenyerét Barbi.

Így hát panaszra semmi ok, annál is inkább, mivel mire az újbor palackokba kerül, a szőlőtőkéken a metszések nyoma, mint Barbi harctéri sebei is rég behegednek, és felkészülnek a következő szüret megpróbáltatásaira.