„Mindig is szerettem a hasamat, de annyira megijedtem, hogy szinte azonnal lemondtam a sertéshúsról, és a szénhidrátokról. Az étrendemben kizárólag szárnyas, hal, marha, saláta, és barna kenyér maradt. Szerettem a sört, inkább sörös voltam, mint boros, de ezen is változtatnom kellett. Alkalmanként megiszom egy pohár vörösbort, a sör kesernyés íze pedig már csak egy szép emlék számomra. Betartom, hogy egy nap csak háromszor étkezem, este 7 óra után pedig nem eszem már semmit, és sokszor ez a legnehezebb. A népszavazási kampány idején, egy fárasztó egész napos út után, amikor vidéken fórumról-fórumra jártunk, csak este jutottunk terített asztalhoz. Fanyar képet vágtam a finomságok látványától, de megálltam, csak egy pár falatot ettem, pedig kopogott a szemem az éhségtől. Sohasem felejtem el, amikor egyszer útközben már nagyon éhes voltam megkértem a sofőrünket, hogy álljon meg egy falusi közért előtt. Vettem egy kis baromfi párizsit, és úgy ahogy volt, papírból jóízűen nekiláttam. Kértem a sofőrt, hogy addig ne menjen emberek közé, amíg be nem fejeztem az evést, de ennek ellenére egyszer csak megállt és kinyitotta az ajtót. Az ott álló emberek alig hittek a szemüknek, hogy én papírból étkezem, mint Gorcsev Iván, Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regényének a főszereplője a Mediterrán Hotel előtt a Riviérán. Ki tudja mit gondolhattak egy politikus étkezési szokásairól, de biztos, hogy nem pont így
képzelték el” – nevetett vidáman Tarlós, aki csak egyszer bűnözött az elmúlt hónapokban, de az is megbocsájtható számára.

„A fiam esküvőjén ettem egy nagyon vékony szeletet az esküvői tortából. Korábban nagyon édesszájú voltam, és úgy érzem, hogy még ma is a sütemények hiányoznak a leginkább, de már ritkán csábulok el”