- Hogy vagyok? A lehető legrosszabbul, az öngyilkosság határán. Anno a színházban annyira spóroltak a fűtéssel, hogy bemelegítés nélkül olyan táncot kellett eltáncolnom, hogy egy fordulásnál nyolc bordám eltört. Onnantól kezdve folyamatosan mondták le a fellépéseimet, addig, míg meg nem váltak tőlem. Az életem utána katasztrófa lett. Havonta negyven ezer forintból kell megélnem – mesélte megtörten Paudits.

 

 

- A gázszámlám 12652 Ft, a víz 6074 Ft, a telefon 5714 Ft, a tv 2950 Ft, a BKV bérlet 2900 Ft, a villany pedig 8815 Ft, és pusztán 6800 Ft támogatást kapok lakásfenntartásra. Ha ezt összeszámolom, akkor alig marad 5000 Ft arra, hogy hónapról hónapra megéljek. A gyógyszereimet még meg sem vettem, ruhát és higiéniai dolgokat sem tudok venni, és még sorolhatnám, hogy mit nem – panaszkodott a nagyszerű színész. - Tisztálkodni sem tisztálkodom minden nap. Ez nem szégyen ráadásul nem is egészséges. Ráadásul pár hónappal ezelőtt leütöttek és ki is raboltak, pechemre akkor pénz is volt nálam. Úgy fogok járni, mint Cserháti Zsuzsa, csak ő nem kért senkitől – fakadt ki szomorúan Paudits. - A szomszédjaim rendesek, néha áthoznak nekem ételt, de már enni sem tudok az egészségem miatt, ugyanis nemrég megállapították, hogy vastagbélrepedésem van. Sajnos olyan szerencsétlen vagyok, hogy még nyugdíjba sem mehetek. Mindezért az államot hibáztatom. Az összes politikus b*ssza meg! Semmire nem jók. Felveszik pénzt, tele zabálják magukat, jól élnek és semmi bajuk nincs. Az összes egy ribanc. Nekem itt már nem lesz jövőm. Nem kellett volna eljönnöm Kanadából – mesélte Paudits Béla elkeseredésében.