– Mindenki nagyon akarta itt Gödöllőn, és akkor felhívtak és azt mondták nekem, hogy „mi is elküldtük a szavazatainkat”. És akkor az egyik idős azt mondta, hogy „nem ám úgy, hogy egy lapra felírtuk mindannyian, hanem mindenki külön, nehogy azt higgyék, hogy egy szavazat.”  Ildikó ezen a nyáron nem vállalt színházi szerepet, így legtöbbször gödöllői házában hűsöl. Keveset találkozik unokájával, mert Csabi most is kézilabda táborban van. De Ildikó így sem tétlenkedik, meséket és egy újság számára cikkeket ír.  – Nagyon büszke vagyok a számítógépemre, hogy bizonyos dolgokat meg tudok csinálni. Szerencsére régi számítógépet kaptam valakitől ajándékba, lassú, de hát én sem vagyok gyors. Úgyhogy remekül megvagyunk egymással.

Ildikónak most különösen nagy szüksége lesz öreg barátjára, mert még rengeteg köszönőlevelet kell megírnia a rajongóknak.