Meglehetősen sokatmondó kijelentés egy olyan embertől, aki nemhogy folyamatosan a csapból folyik, de nemsokára már az ő arcát fogják formázni a csapok is. – Azt hiszem, egy leszek azon művészek közül, akiket nem ismernek el életükben, de amint meghaltak, megjön az értékük. Olyan vagyok, mint a zenész, aki egy lepukkant jazzbárba jár zenélni, és hárman ha hallgatják; halála után pedig a fennmaradó néhány felvétel világsikerre tesz szert.
Nem is tudjuk eldönteni: most vajon alul- vagy felülbecsülte önmagát?