– Mindig meg akartam felelni neki, mindig ő volt az első, akitől igazán vártam a dicséretet, mert anyu nagyon elfogult a mai napig. Ő mindig mosolyog, és azt mondja: „Bandikám, mindegy”. De a fater kemény volt. 
Stohl András a keménység és a jó humorérzék mellett még valamit örökölt édesapjától: a természet szeretetét és a vadászszenvedélyt. A Budakeszi Vadasparkban sétálva szívesen emlékezett vissza azokra az időkre, amikor kisfiúként együtt járták az erdőt. A sok kalandnak köszönhető, hogy Stohl András kezdetben vadásznak, majd zoológusnak készült.

Az élet azonban más sorsot szánt neki. Egy drámatagozatos osztály bajban volt, őt kérték meg, hogy ugorjon be valaki más helyett egy darabba. Ez a véletlen megpecsételte Buci sorsát. Felvételizett a Színház és Filmművészeti Egyetemre, ahová felvették, karrierje, pedig azóta is felfelé ível.
- Édesapám azt mondta, hogy a katona, a prostituált, a színész addig jó, amíg fiatal, nem volt barátja ennek a dolognak. Aztán felvettek, és nagyon boldog volt - mesélte Stohl András a Reflektorban.