Lehet, hogy sokak virtuális biztosítéktábláján csapom ki az automatát, azzal amiről most írni fogok. Mentségemre szolgáljon,  hogy ezt a mondatot így fejezem be: - véleményem szerint. Ennek tükrében remélem nem sértek médiatörvényt, maximum önérzetet. Ez utóbbiban van már némi gyakorlatom.
 Adom viszont hozzá a nevem, sok más embertársammal szemben, akik a beazonosíthatatlan IP címek mögé rejtett billentyűk kényelmes anonimitása mögül dobálják a sarat. Kire és miért? Nos, hogy kire az teljesen egyértelmű. Mindenkire, aki hibázik, vagy azt mondják róla, hogy hibázott, esetleg zöldebb a füve, nagyobb az autója, kisebb a férfiassága, nagyobb az a bizonyos „étvágya”, szőkébb a felfogása, barnább a bőre és azt hiszem a sort addig folytathatnám, amíg ki nem lyukadnék a lényeghez. Szeretünk sarat dobálni!  Mindenesetre egyszerűbb, mint szembe nézni a tényekkel, arról a bizonyos tükörről már nem is beszélve. Ez utóbbiba igaz, inkább bele, mint szembe kell nézni.

Kísért a múlt

Stohl András balesete május 8-án hajnali 4 óra körül történt.   „A Budapest felől Fót irányába tartó autó a 2102. számú út M0 autópálya és Fót közötti szakaszán áttért a szemközti sávba, és nekiütközött két szabályosan közlekedő személygépkocsinak. A baleset következtében egy ember súlyos, egy könnyű sérüléseket szenvedett.”   Stohl élettársa ezután odament a baleset sérültjeihez, és a színész ez idő alatt ült be a gépjárműbe, és hagyta el a helyszínt a mentősök kiérkezése után.

Ezek a tények

És bizony a tények makacs dolgok, ezt már Virág elvtárs is megmondta Pelikánnak  „A Tanú” című alapműben. Tény viszont az is, hogy nem való az a Való Világ, amelyet nem Stohl Buci vezet. Nem akarok tovább menni ezen a nyomvonalon az „X Faktor” –ig, mert ezt viszont már én is kihagynám, remélem mindenki számára érthető okokból. Ezzel szemben, én személy szerint a meglepettségem mellett nagyon megörültem, mikor két héttel ezelőtt viszontláttam a műsorvezetőt. Biztos vagyok abban is, hogy nem vagyok vele egyedül. Legyünk Őszinték! Arra a szinte euforikus átszellemültségre amivel Stohl egy műsort vezet születni kell. Ő erre született. Talán pont itt van az a bizonyos „sárdobáló” kutya elásva. Az ominózus baleset, egy országot osztott meg. De nem csak osztott, hanem fosztott is meg egy olyan élménytől amit kapott az előző VV –k és sok más műsor során. Felháborodott egy ország, majd rádöbbent, hogy most az egyszer saját magát bünteti, ha így folytatja tovább. Persze órákig lehetne még vitatkozni a témán, ami viszont a tényeken nem változtatna, csak magunkat büntetnénk újfent. Arról már nem is beszélve, hogy az igazságszolgáltatás malmai megállíthatatlanul őrölnek. Mindannyiunk Bucija bíróság előtt fog állni. Az a bíróság előtt, aki csak az évek arányában tesz különbséget a színész és fegyveres rabló között, az elhelyezésük  esetében már nem. Börtönnek nevezik mindkettőt, hacsak nem függesztik fel próbaidőre.

Felállt és szembenézett önmagával

Stohl András egy fantasztikus műsorvezető, egy született tehetség, egy nagyszerű színész és végezetül egy ember, ez utóbbi minden velejárójával. Nem utolsó sorban családapa. Háromszorosan is. Fábry legutóbbi műsorában megtehette volna a közönség, hogy kifütyüli. Mégsem tette. Büszkék lehetnek azok az emberek magukra, mert egy olyan képességgel bírnak, amire sokan képtelenek. Ez a képesség hatalom is egyben. A megbocsájtás hatalma. Megbotlott! Maradjon is ott? Ő másképp tett. Felállt és szembenézett önmagával. Vajon hányan lennénk erre képesek?    

Serbán Marcell