A brit elhárítás, az MI5 figyelme a második világháború után vetült Mankowitz-ra, aki kapcsolatban állt az angol kommunista párttal - derült ki a titkosítás alól feloldott archív dokumentumokból.

A férfi később megismerkedett Cubby Broccoli és Harry Saltzman producerekkel, és a hatvanas években ő alkalmazta a filmvászonra Ian Fleming kémtörténetét, amely Doktor No címmel első James Bond-filmként került a vászonra. Mankowitz volt az is, aki 1967-ben a Casino Royale című Bond-paródiát adaptálta.

Az író és felesége neve először 1944-es keltezésű titkosszolgálati iratokban bukkant fel, egy olyan volt katona ügyében, akiről gyanították, hogy kapcsolatban áll a kommunistákkal.

A későbbiekben úgy írtak Mankowitz-ról, mint aki "találkozók alkalmával gyakran vitatja meg barátaival a marxizmus elméleteit".

Az MI5 hosszú évekig szemmel tartotta az írót, bár idővel csökkent az iránta tanúsított érdeklődés. 1956-ban azonban változott a helyzet, ugyanis Mankowitz 10 napos ifjúsági világtalálkozón vett részt Moszkvában, és a látogatás után arról beszélt, hogy szívesen forgatna filmet a szovjetekkel.

A kémelhárítás az ötvenes évek vége felé aztán végleg "lemondott" az íróról, aki akkorra már feladta a közös munkáról szóló terveket.