Találkozás mind a két kanállal

Hogyan kezdődött a közös munka?
Láng: 1973-tól 78-ig, vagyis öt éven át csináltuk először a Minden lében két kanál című filmet, majd huszonöt év után újra szinkronizáltuk. Akkoriban ez volt a krimi. Persze nem az a vérengzős fajta, mint ami most van. Borzongatni akart, de elegánsan.

Sikerült találkozni is Roger Moore-ral, akinek a hangját kölcsönözte?
Láng: Igen. Többször is. Nagyon klassz pali, nem látszik rajta, hogy hetvenkilenc éves. Amikor először találkoztam vele egy pengevékony férfi volt, ma már egy kicsit pocakosabb, de továbbra is elképesztően elegáns úriember. Ráadásul alapból nagyon magas, de elárulta, hogy mindig úgy választották ki a színésztársait, hogy ő még magasabbnak tűnjön.

Hogyan alakult a második találkozás?
Láng: A második találkozásunk még érdekesebb volt. Ő egy cég képviseletében járt Magyarországon, mert egy magyar stúdiótól rendeltek meg munkát. Mi épp bent dolgoztunk a felvételen, így megkérdezték tőle, hogy nem akar-e találkozni a Minden lében két kanál szinkronszínészeivel. Erre visszakérdezett, hogy milyen filmről van szó, ugyanis az angol cím (The Persuaders) egyáltalán nem hasonlított a magyarra. Végül azonban azt mondta, hogy ez a cím talán még találóbb is, mint az eredeti. Ezek után hátramentek a hangmérnöki szobába, amit észrevettem és mondtam is a Pistának, hogy itt van a Roger Moore! Mire ő visszakérdezett: Hülye vagy? Ne szórakozz már velem! Aztán ő is benézett a stúdióba, majd elnevette magát. Ugyanis tényleg ott volt Roger Moore.

Sztankay művész úrnak is sikerült személyesen megismerkednie Tony Curtis-szel?
Sztankay: Kétszer találkoztam vele, amikor Magyarországon járt.
Láng: Sőt, vele én is találkoztam, mert egy beszélgető show vendége volt, ám István nem ért rá és a műsor házigazdája engem hívott meg. A szünetben bementünk hozzá, de ő azonnal felismerte, hogy nem én szinkronizáltam őt. Megtisztelő volt, hogy emlékezett ránk.
Sztankay: Sajnos, mostanában rossz híreket kapunk felőle. Az egészsége állítólag megrendült. Viszont az is hallottunk, hogy van Magyarországon egy olyan település, ahol meg lehet vásárolni teljes utcákat és Mr. Curtis érdeklődött iránta. Lehetne egy Tony Curtis utca. Én meg mellette vennék meg egy kis közt. Az lehetne a Sztankay köz! (nevetnek)

Annakidején hihetetlen sikereket ért el a Minden lében két kanál. Önök szerint ez minek köszönhető?
Láng: Volt a Pannónia Filmstúdióban egy zseniális dramaturg, Grósz Mari. Ő fordította és dramatizálta a szövegeket, szerintem sokszor jobban, mint az eredeti. Ez hatással, méghozzá igen jó hatással volt ránk.
Sztankay: Igen, imádtuk csinálni.

A szinkronnál van lehetőség improvizálásra?
Sztankay: A rendezők általában rugalmasak, ha van a színésznek egy jó ötlete, akkor átírják a szöveget.
Láng: Nekünk elég sok ilyen volt. Jött hozzám például egy volt iskolatársam Amerikából. Miközben a nappaliban beszélgettünk, a háttérben pedig a tévében ment a Minden lében két kanál. Egy idő után megkérdezte, hogy ezt a borzalmas, bugyuta filmet miért játsszák itthon, mert egyszerűen nézhetetlen. Egy ideig még figyelte az adást, majd megállapította, hogy magyar szinkronnal egészen aranyos. Igaz, még akkor sem kapcsolt, hogy én adom Roger Moore magyar hangját.

Mi a véleményük a mostani szinkronszínészekről?
Láng: Most is vannak nagyon jó szinkronszínészek, de egyre több a stúdió, akiknek csak a profit számít, és arra sem veszik a fáradtságot, hogy a főbb szerepekre jó színészeket hozzanak. Olyanokat szerződtetnek, akik olcsóbban megcsinálják, a többit pedig saját maguk mondják fel. Volt olyan film, melyben a hangmérnöktől, a rendező feleségén át, annak fiáig mindenki szinkronizált. Nézhetetlen lett a film.
Sztankay: Most már a szinkron nem ugyanaz, mint régebben volt. Kis képernyő, fülhallgató. Ez már nem az én világom. Az utóbbi időben egyetlen kivétel volt: a Csupasz pisztolyban Leslie Nielsen-t kellett szinkronizálnom. Na, ő egy édes pofa.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó szinkronszínész legyen?
Sztankay: Jó ritmusérzék. Van olyan, aki egyébként remek színész, aki még saját magát sem tudja utószinkronizálni. Pécsi Sándor erre egy eklatáns példa. Hiába volt zseniális színész képtelen volt egy olyan ember lelkiállapotába belehelyezkedni, ami nem az övé.
Láng: Persze ez is egy szakma, el lehet sajátítani alapfogásokat, de minden nem megtanulható.

Milyen terveik vannak a jövőre?
Sztankay: Remélem, hogy valakinek eszébe jut, hogy a Lánggal és a Sztankayval csináljon egy sorozatot, melyben a két idősödő színész fordulatos életét dolgozzák fel. Nincsenek nagy igényeink, ne legyen több mint 100-szor húsz perc. Például lehetne egy olyan rész, amikor ülünk és nézzük a Minden lében két kanál egyik epizódját és tennénk a megjegyzéséket arra, milyen rosszak a szinkronszínészek. (nevetnek)
Láng: Igen és visszajönne az az időszak, mint a 60-es, 70-as évek elején. A vízcsapból is mi folynánk. (nevetnek)

Varga
Fotó: Pataki Etelka