– A Big Brother, a Megasztár, a Megatánc és a Sztárok a jégen után lehet neked még újat mutatni műsorvezetésben?

– 1994-ben kezdtem a televíziózást, élő műsorban 2002-ben debütáltam a Big Brother-rel, vagyis 13 éve állok a kamera előtt, de főműsoridős, csillogó showműsorokat csak öt éve vezetek. Ezeket úgy hívom: csillár. Öt éve lengedezem a csilláron. Újat hozni ebbe elég nehéz, hiszen műfaji sajátosságok miatt szinte másodpercre pontosan meghatározott a menetrend.

 

– A Sztárok a jégen után mi következik? Tudod, hogy milyen feladattal bíznak meg?

– Még nem. A tervezési fázis titkosítva van, május végén döntik el, milyen műsort készítenek, és csak utána értesítik a műsorvezetőket.

 

 

– Eddig mindig nagyon csinos és tehetséges partnereket kaptál társnak. Mondanál róluk néhány szót?

– Claudia egy erőteljes személyiség, nagyon jó humora van. Szerintem neki jól megy ez a műfaj, gyors, jól vág az agya. Görög Zita borzasztóan kedves és csinos. Patrícia rendkívül tapasztalt műsorvezető, aki jó tempóval dolgozik. Nóra nagyon helyes lány és jól csinálja, amit csinál. Üde, élénk személyiség és ez szerintem jót tesz a képernyőnek. Egyébként mindenkivel jóban szoktam lenni, már csak az alkatomnál fogva is. Nem vagyok egy mogorva típus, vagy kekeckedő, aki kínozza a partnereit.

 

– Gondoltál valaha arra, hogy komolyabb műfajban is kipróbáld magad? Mondjuk, vezetnéd az Estét vagy a Szólás szabadságát?

– Ez egy érdekes dolog. Nekem is hiányzik ez a fajta megmérettetés. Lassan másfél éve nincs a képernyőn a Propaganda című kulturális műsorunk, melyet 2002-től csináltunk. Hiányzik az a formai szabadság, ami ott megvolt. Bármit mondhattam, bármi megtörténhetett, nem kellett egy bevett forgatókönyvhöz ragaszkodni. Vagy épp jólfésülten fogalmazni, teljesen közérthetőnek lenni. Szeretem, amikor a dolgok kezdenek egy kicsit elcsúszni…már azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, de azért érdekes. Egyébként, ha minden jól megy, akkor a Csiszár Jenő nevével fémjelzett, májusban induló rádióban kapok egy beszélgetős műsort, melyben privát jövőkutatással foglalkozunk majd.

 

– Mit mondanál a privát jövődről?

– Most vagyok 35 éves. Már nagyon sok mindent csináltam, és még nagyon sok mindent kell csinálnom. Rá kell kapcsolni, mert úgy érzem, hogy ez nagyon fontos 15 év lesz. 35-től 50-ig. Egyrészt hamar elmúlik, másrészt, amit most elér az ember, az marad meg az élete utolsó szakaszára. A televíziózásban szeretnék egyet lépni. Örülnéknék egy talkshownak, ami teljes egészében rám épülne.

 

– A televíziózáson kívül mi érdekel?

- A film. Művészeti iskolába jártam, valaha festőnek készültem, aztán intermédia szakon végeztem a Képzőművészeti Főiskolán. Néhány éve azt érzem, hogy mégsem tudok szabadulni a filmtől. Annak idején jelentkeztem filmrendező szakra, de nem vettek fel. Másfél éve gyúrunk egy forgatókönyvet, amit én írtam, és amiből szeretnénk filmet csinálni. Ha minden összejön, akkor ezen a nyáron már forgatunk. Ez egy vígjáték lesz, ami különböző pánikbetegségekről, szorongásokról szól. Minden szereplő valamilyen pánikhelyzetben van, vagy kezd megőrülni, vagy elege van az életéből, vagy elhagyta a szerelme. Ez egy viszonylag szomorú téma, de vígjátéki formába öntöttük.

 

– Mennyire meríted magadból a karaktereket?

– Nem vagyok borongós alkat, de azért mindannyiunknak vannak gondjaik. Ha már itt tartunk: észrevetted, hogy az időjárás milyen ingadozó? Hujber Feri mondta, hogy Angliában legalább előre lehet tudni, hogy nyár végéig esik. Amióta itthon van, rosszabbul alszik, nyugtalanabb. Én is ezt vettem észre magamon. Néha fáradt vagyok, de nem tudom miért. Bár jó alvó vagyok, de olykor nem tudok aludni. Itt valami nagyon fura klíma kezd kialakulni.