Tisztelt Szerkesztőség!
Kérem tegyék közzé ezt a levelet, mert nagyon kíváncsi vagyok az olvasók véleményére egy hétköznapinak közel sem mondható történettel kapcsolatosan.
Pár szóban magamról, 27 éves értelmiségi nő vagyok lassan hetedik éve élek együtt férjemmel. Barátaim, csak Évinek szólítanak, ha valamire szükségük van tőlem, mert más okból nem szoktak (mármint hozzám szólni ). A barátnőmet már nem nevezem meg, mert az már túl specifikus lenne rám nézve. Évából meg annyi van, hogy gátat lehetne építeni belőlünk,  BŐS NAGYMAROSNÁL, ha engednék a szlovákok.
Valamelyik nap este sejtelmes vigyorral az arcán állít be hozzám a barátnőm. Már amikor ajtót nyitottam láttam, hogy valami rosszban sántikál és gondolatban már kerestem is a kifogásokat, milyen indokkal is utasítom majd vissza, ha kölcsön kér egy húszast. Nem ez történt. –a férjed ugye dolgozik? kérdezte és már le is huppant az ülőgarnitúrára a szokott helyére és közölte, hogy ma három cukorral kéri a kávét. Amint visszaértem a konyhából a kávéval ott díszelgett egy rejtélyes meghívó a dohányzóasztalkán. Meg sem tudtam kérdezni, hogy ezzel meg mit akar, mert izgatottan rábökött, a mi-tagadás elegáns, fekete bársonyszerű anyagra, arany betűkkel nyomtatott kártyára, amin egy maszk, amolyan velencei és egy összegabalyodott tömkeleg sziluettje volt kivehető. 
– Ezt meg kell nézned! Egy zártkörű klub hirdetett meg kukkoló estet, ráadásul állarcosat. Tudod ez mit jelent?
-Nem, válaszoltam meglepetten.

- azt jelenti drága barátnőm, hogy teljes inkognitóban lehet kukkolni másokat, anélkül hogy észrevegyék ha elvörösödsz, anélkül, hogy tudják ki vagy,anélkül, hogy bármi is ciki lenne, és még le sem bukhatsz a férjed előtt, hiszen  a maszk mellé még valamiféle sötét palástot is kapsz ott a helyszínen. Tudod, mint abban a Tom Cruise filmben. Arról már nem is beszélve, hogy mindez jövő hét csütörtökön lesz, amikor, ha jól tudom István férjed urad két napig úton lesz. Ugye eljössz velem? Ugye nem hagysz cserben!?
Mindezt így egy szuszra, majd leült és kényelmesen, mintha mi sem történt volna elkezdte kevergetni a kávéját én meg csak álltam, köpni nyelni nem tudtam. Észre sem vettem, hogy már én is a kávémat iszom. És mégis, ha még el is mennék …, de nem fogok, na de tegyük fel ha…. ezek jártak az agyamban, mikor barátnőm ismét támadásba lendült.
Az egyik munkatársam és párja swingerklubba járnak, na az már ciki, de ez!? Hát nem érted? Ráadásul még zártkörű is, max 100 ember. Mások 10 évet adnának az életükből, hogy ott lehessenek. Csupa elit! Az elitnek is az elitje. Kastély, medence … ez olyan misztikus, erre nem mondhatsz nemet. Na … Na? 
Ok. Magam sem értem, hogyan és miért, de kimondtam. Ok. Az ember saját magával hajlamos elnéző lenni s ha kell saját magát is becsapni egy bizonytalan kimenetelű de izgalmasan adrenalin szint növelő cél érdekében. Később még megtudtam, hogy a férfiaknak valóban kihalásos alapon lehet egy ilyen helyre bejutni. A barátnőm hogyan tett szert a meghívóra, azt már nem sikerült kiderítenem, mert makacsul kötötte az ebet a karóhoz, hogy Ő megígérte és ezért nem és nem mondhatja el.
Osztottam szoroztam és ahogy egyre jobban belegondoltam éreztem a tiltott gyümölcs hátborzongató, de egyben kellemes bizsergését. Ha csak tudat alatt is de nem volt kétséges, hogy elindult bennem egy folyamat, ráadásul abból a fajtából, ami fölött nem te vagy az úr. Félelemmel, kétségekkel, fenntartásokkal, izgalommal teli gondolatokkal van tele a fejem és olyan gondolatokkal, amelyek nyitott kérdéseket hagynak maguk mögött … megcsalás, egészséges, avagy beteges kíváncsiság, ferde hajlam, vagy pusztán kíváncsi természet …stb. Minden esetre az emberek őszinte véleményére lennék kíváncsi és egyben ígérem a szerkesztőségnek, ha ezt a levelet bármilyen formában közzéteszi kimerítő beszámolóval fogok szolgálni az ominózus éjszakáról.